A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - T. Dobosi Viola: Miskolc és a magyar őskőkor-kutatás

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK Miskolc és a magyar őskőkor-kutatás (1891—1945) .,1891 augusztus havában történt, hogy Bársony János, Miskolc Város tisztiügyésze a miskolci Alsó-Papszer utcának Szinva felőli sarok-telkén, házépítés közben, három jókora kovaszakócát talált. A legszebb szakócát a következő év december 26.-án Herman Ottónak adta, tudva azt, hogy Herman Ottó még az eldobott kavicsot is figyelemre méltatja. És Herman Ottó legott felismerte a leletben a jégkorszaki ősember kőszerszámát, evvel a jégkorszaki ősember magyarországi tartózkodásának kétségtelen bizonyítékát'" — írja Lambrecht Kálmán Herman Ottó nekrológjában.

1 A ..Bársony-házi szakócák", amelyeknek paleolit voltát végül sem sikerült megnyugtatóan bizonyítani, új szakaszt nyitottak a magyar őskőkor-kutatásban. 1865-től — az első pattintott kőeszközök előkerülésének idejétől — 1891-ig a szórványosan, lassan gyűlő anyag kronológiája feletti vitában a hazai pleisztocén-rétegek meglétét tagadó geológusok véleménye volt az irányadó.- Herman Ottó fáradhatatlan lelkesedése, a saját igazába vetett hite kellett, hogy a bársonyházi leletek kapcsán 1906-ban megkezdjék Miskolcnak és környékének geológiai felmérését, sztratigráfiájának tisztázását. Ezzel kezdetét veszi a magyar paleolitkutatás második szakasza, a fellendülés, amely a bükki barlangok zömének feltárását eredményezte, s végső soron a Kárpát-medence őskőkorának megismerését alapozta meg. A Bársony-házi leletek, és általában az őskőkorinak ítélt eszközök időrendi besorolásával kapcsolatos, évekig tartó, az országhatárokon is átgyűrűző, folyóiratok hasábjain, előadásokon, különböző nyilvános fórumokon folyó vita végleges eldöntésére hivatott vizsgálatsorozat elvégzésére a Földtani Intézetet jelölték ki, s a munka irányításával Kadic Ottokár fiatal geológust bízták meg. ,.A lelet (ti. a miskolci szakócák) rendkívüli fontosságát felismerve, Herman Ottó az egész ügyet a legilletékesebb hazai intézethez: a Földtani Intézethez utalta, óhajtva, hogy az Intézet a miskolczi ősember kérdését földtani alapon tisztázza és a nyomait a közeli Bükk-hegység barlangjaiban tovább kutassa A Földtani Intézet igazgatósága készséggel vállalkozott az érdekes kérdés további megoldására, s 1906-ban elrendelte Miskolcz város vidékének földtani tanulmányozását és a Bükk hegység barlangjainak rendszeres kutatását, A nevezett év a hazai barlangkutatások történetében fordulatot jelent, mert ez talán az első eset, hogy barlangjaink kutatását tudományos intézet karolta föl. A Földtani Intézethez később a Miskolczi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum is csatlakoztak, s mindegyik a maga részéről nagyobb összegekkel támogatta a kutatók törekvéseit. A kutatásokat siker koronázta, amennyiben már a következő, 1907. évben a hámori Szeleta-barlangban az ősembernek első gyönyö-