A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

Szilágyi Ferenc: Csokonai Borsod és a Hegyalja vidékein

Kazinczy és Csokonai kapcsolata, sajnos, megszakadt: kettévágta a jakobinus mozgalomra lesújtó hatalom, pedig Kazinczy 1794-ben már ifjú barátja és költőtársa műveinek kiadásáról tárgyalt Kassán. Újból 1795-bcn, a vérmezői tragédia után jelent meg a debreceni költő a Hegyalján, amikor a kettős tragédiából — hazájának s egyéni sorsának szorító gyűrűiből — kereste a kiutat. Nem egészen véletlenül vette erre ismét az útját, hogy a pataki híres főiskolában folytassa tanulmányait. Olyan barátok biztatták erre, mint Gáspár Pál, szatmári főjegyző, a jakobinus-pör egyik gyanúsítottja, s olyan barátok várták itt, mint a gesztelyi Puky István, aki föltehetően maga is kapcsolatban volt a köztársasági mozgalommal. E melegszívű barátjának köszönhetjük különben, hogy legradikálisabb műveit, köztük A szamár és a szarvas című röpiratot s A természeti morál címen ismert Holbach-fordítást s 1795 után írt csüggedt és lázadó hangú leveleit lemásolta és megőrizte egy bőrkötésű kis könyvben, amelyet 1936-ban még látott Gulyás József sárospataki főiskolai tanár a Zmeskál család gesztelyi levéltárában, azóta azonban nyoma veszett; reméljük azonban, hogy a tudomány nagy nyereségére ismét elő fog bukkanni. Milyen gondolatok voltak e levelekben? „Átkozom barátom az én időmet, az én születésem helyét... Oh! vajha a' következendő kor megtudhatná és megesmérhetné, hogy én nem saját hibám miatt nem lehettem azzá, a' mit óhajtottam" — írta Nagy Gábornak, ügyvéd barátjának Debrecenbe. Bessenyei Sándornak, a nagy filozófus-író öccsének pedig ezt írta: „Én pedig számkivettetve az én hazámban, unalommal húzom az én napjaimat. :

s csak úgy vagyok boldog, ha eggy Ujj világot találok számomra, ott Respublicát és Filadelfiát építek magamnak, — és mint Franklin legalább itten — eripio fűimen coelo sceptrumque tyrannis" „elragadom az égtől a villámot és a zsarnokoktól a kormánypálcát." Patakon oldódott föl levertsége a vidám pataki diáktársak között, ahol az ősi Rákóczi-vár kövei is a szabadságra, az elronthatatlan szabadságra emlékeztettek. Föltehetően itt írta kurucos, lázadó hangú versét is, amelyet szintén Puky István gesztelyi kéziratos kötete őrzött meg: Óh szegény Országunk! Óh szegény Hazánk! El múlt szabadságunk, Nyakunkon a' Hám. Hová legyünk? Jaj! mit tegyünk? Csúf a' rabota. Oily Országba mért nem megyünk, Hol nincs Despota? Hadjuk el örökre E rabi Határt, Száljunk olly Örökre, Hol Német nem járt. Ha lehettek olly merészek Jámbor Eleink! Mért nem ollyan bátrak, készek 'A mi szíveink? . . .