A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zamagurie (Neufeld Ludvik)

ország területén fekszik, az ismertetett monográfia tehát csak azt a részt dolgozza fel, amely a Magura hegység és a csehszlovák—lengyel állami határ között terül el. Összesen 19 község tartozik ide. Az etnográfusok részére mindenekelőtt a népi kultúra jól megőrzött hagyományos formái bírnak vonzó erővel. Regionális specifikumokkal gazdag az anyagi kultúra terén a fából való építkezés, mely a település különböző formáival együtt jellegzetes típust képvisel. A nép esztétikai érzéke főleg a hagyományos viseletben és a textíliák házi feldolgozásában nyilvánul meg. A népi kultúra archaikus formáinak megőrzését Magura-alja gazdasági elmaradottságával magyarázhatjuk, Szlovákia ekonomiailag fejlettebb területeivel szemben. Ez főleg a mezőgazdasági termelésben nyilvánul meg, amelyben az egyéni gazdálkodási módszer gyakoribb. Figyelemre méltó a lakosság etnikai összetétele is. Habár az utolsó évtizedekben e terület lakosságának többsége szlovák nemzetiségűnek vallja magát, három község lakosságát rutének (ukránok) képezik, akik beszédükkel (nyelvhasználatukkal) és görög katolikus vallásukkal különböznek Magura-alja többi lakosától. További három községben (Cerveny Klástor, Majere. Lysá n Dunajcom) eredetileg német ajkú lakosság telepedett le; ma ezeknek a községeknek szlovák jellegük van. Hasonlóan a Matiasovice melletti Pótok település is, melynek eredetileg lengyel ajkú lakossága ma szlovák nemzetiségűnek vallja magát. A többi község lakosságát eredetileg is szlovákok képezték. Az ismertetett publikáció több éves szorgalmas és precíz munka gyümölcseként jött létre. A megalapozó adatgyűjtések után a néprajzi adatok feldolgozásának két lehetősége előtt állt a szerzői közösség. A lelkiismeretes mérlegelés után végül az adatok feldolgozásának monográfiában egyesülő megjelenítési formáját választották. Ez a forma teljesebb képet nyújt a nép életéről és kultúrájáról, az egyes tudományos problémák feldolgozásánál azonban a korlátozott terjedelem gátat is jelent. Ezzel szemben az általánosításokat hozzáférhetőbb módon terjeszti elő. A publikáció öt terjedelmes fejezetből áll és áttekintést nyújt a maguraaljai nép anyagi és szellemi kultúrájáról. Az első fejezet röviden, áttekintően tárgyalja a terület települési történetét a legrégibb időktől a 19. század utolsó negyedéig, amikor a terület betelepülési folyamata befejeződött. Az eddigi historiográfia többnyire régebbi szerzők forráskritika nélküli munkáira támaszkodott, s megállapításaik gyakran nem felelnek meg a történelmi valóságnak. Ezt a nagy hézagot igyekszik kitölteni az első fejezetben tárgyalt településtörténeti vázlat. Világos képet nyújt a települések időbeli és sorrendbeli létrejöttéről, a telepesek és telepítés egymást követő hullámairól, a telepítéseket végző nemesekről, s a telepesek etnikumáról. A foglalkozást és élelmezést (élelembeszerzést és elkészítési módjait) ismerteti a második fejezet, mely két részből áll. A megélhetés a földművelésen és az állattartáson alapult. E fejezetben Podolák, Ján célszerűen használta fel a rendelkezésére álló régebbi és legújabb statisztikai adatokat is. A szülőfalujukon kívül munkát kereső és alkalmilag nem földműves (pl. ipari, erdei) munkát végző emberek száma sem kerülte el figyelmét, ami mindig fontos tényezőt jelenthet a lakosság foglalkozásának struktúrájában. Teljes képet kapunk a Magura-alja területének több mint fél évszázados fejlődéséről a foglalkozást illetően (földművelés keretében — földtulajdon, trágyázás, szántás, vetés, kü-