A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Naukovij zbirnik 6. (Misley Pál)

(Vagyis az intravillanus szomszédokat. Az extravillanus szomszédok, szomszédi kapcsolatok tárgyalásától a cikkíró eltekint. Ezek esetében a szomszédi kapcsolatok a szántóterületek stb. szomszédos volta miatt alakulták ki.) Az intravillanus szomszédok közötti pozitív interaktivitás esetén a kapcsolatot a „szomszédolás" (szuszidanynya) terminussal, negatív, illetve neutrális interaktivitás esetén ,,nem-szomszédolás" (neszuszidanynya) terminussal jelöli a kutató, aki a továbbiakban csak az intravillanus szomszédsággal foglalkozik. Kiemeli a szomszédság, a szomszédi kapcsolatok nagy jelentőségét a falu életében. Pozitív interaktivitás esetén: kölcsönös tisztelet, meghívás családi ünnepekre; kölcsönös segítség — közös munka; használati tárgyak, élelem kölcsönzése; kölcsönös szomszédlátogatás. Negatív interaktivitás esetén a szomszédok között konfliktusok keletkeztek : az asszonyok között ; vagyoni kérdésekben. Konfliktus extravillanus szomszédok között is keletkezhetett vagyoni kérdésekben. A szerző ezután a rokonsági kapcsolatban álló szomszédok konfliktusaira tér ki. A XX. század elejére a faluközösségeknek a külvilágtól való elszigeteltsége megszűnt, ez pedig a szomszédi kapcsolatok jelentőségének módosulását vonta maga után. Cikke végén a szerző hangsúlyozza, hogy a tanulmány címe (Szomszédi kapcsolatok Kelet-Szlovákia ukrán falvaiban) csupán arra utal, hogy a vizsgálatokat a kutató az adott területen végezte, de nem a kelet-szlovákiai ukrán falvak szomszédi kapcsolatainak specifikumát, a csak erre a területre jellemző kizárólagos sajátságokat tárta fel. Sopoliga, Miroslav: Zsilé primiscsenynya v narodnomu bugyivnictvi pivnyicsno-szhidnoji csasztini Szninscsini v druhij polovinyi XIX ta na pocsatku XX szt. (Lakóhelyiség [lakószoba] az északkeleti Sznina-vidék népi építkezésében a XIX. század második felében és a XX. század elején.) 119—162. 1. A szerző cikkében a kutatott területen honos lakóhelyiségek általános leírását nyújtja. A tanulmány tematikailag N. Surkala (Surkalová) munkájához kapcsolódik, illetve folytatásának is tekinthető. (Forrni opalenynya v pivnyicsno-szhidnyij csasztinyi Szninscsini — A fűtés formái az északkeleti Szninavidék en — Naukovij Zbirnik Muzeju Ukrajinszkoji Kulturi v Szvidniku, No. 4, kniha 1, 1969, 413—427. 1.) A vidék sok archaikus építkezési megoldást őrzött meg. A táj egyik leglényegesebb jellemzője a faépítmények sokasága. A házak frontja az utca felé néz; az utca felőli helyiség a lakószoba. Ennek általános jellemzése után a szerző a lakóhelyiségek létrehozására szolgáló építőanyaggal, ill. a lakószoba építéstechnikájával foglalkozik. Ezután külön kisebb fejezetekben a mennyezet, az ajtó, az ablakok leírása következik, majd a szoba berendezésére tér ki; külön jellemzi a kemencét, az asztalt, a vízzel telt vödröt, a lócát, székeket, az ágyakat, a bölcsőt. Bemutatja a különböző tárgyak tárolására alkalmas berendezési tárgyakat (részben bútorokat), majd a cikk végén a lakóhelyiségek takarításáról, tisztán tartásáról ír. Rövid összegezésében kiemeli a lakóhelyiségek jellege és a bútorzat, a berendezés közötti funkcionális kapcsolatot. Felhívja a kutatók figyelmét a terület archaikus népi bútorainak további tanulmányozására. A munkát 30 fotó és rajz egészíti ki.