A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 12. (Miskolc, 1973)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Nagy Géza: A gabona föld alatti tárolása Karcsán

1—3. kép. Veremtípusok Karcsún ségnek ismerete még napjainkban is döntő a kutak, a burgonyás- és zöldségesvermek készítésénél. Viszont az is igaz, hogy az erre vonatkozó ismeretek még ma is pontosak a 40—45 éven felülieknél, csak a fiatalabb nemzedék már nem ismeri ezeket. Az idősebbek szinte centiméter pontossággal meg tudják mondani az átlagos talajvízmélységet és a talaj minőségét, és ismerik azt az évenkénti időszakot is, amikor legnagyobb lehet a talajvíz. Bár hagyományozódás útján ismerik a földjüket, azonban nem volt arra példa, hogy egy ember döntött volna a vermek helyének kijelölésénél, hanem elsősorban a család, az udvarbeli nép, de az ismerősök, szomszédok, rokonok bevonásával, illetve véleményének meghallgatásával jelölték ki a helyet. Ha pedig nagyobb munkáról, pl. építkezésről volt szó, akkor nemcsak tanáccsal, hanem munkával is segítették a gazdát. A vermek tehát a talaj adottságok pontos figyelembevételével készültek. Ez azért is fontos volt, mert a későbbiek során a verem elkészültével ez határozta meg a veremfal elkészítését is. Mivel a talaj kötött és középkötött volt. a faluban nem mindenkor alkalmazták a vermek égetését a tégla alakú és kerek vermeknél, ha az a szabad ég alatt készült, hanem miután kiásták, elkészítették a vermet, agyaggal kitapasztották, majd mikor már jól kiszáradt a tapasztás, gyengén kifüstölték. A ház belsejében készített körte alakú és kerek vermeknél azonban más eljárást alkalmaztak. Amikor elkészült a verem, itt sárga nyirokkal kitapasztották, majd azután kiégették. Adatközlőim szerint azért, mert így egértől, féregtől a verem védve volt, a kiégetett veremfal ugyanis szilárd, cserépszerű lett és a féreg nem juthatott be a verembe. Ez fontos volt már csak azért is, mert ebbe a verembe hosszabb időre került a termény, míg a tégla alakú vermekben csak ősztől tavaszig tárolták. A verem készítése A vermek elkészítését mindenkor a talajviszonyok határozták meg. Ennek megfelelően jelölték ki a vermek helyét is. A verem rendszerint a lakóház ablaka elé került. Itt volt a legalkalmasabb hely egyrészt azért, mert itt volt a legmagasabb hely, másrészt azért, mert itt volt legkevésbé útban, de nem