A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kiss Ákos: Az északkelet-magyarországi keménycserép-gyártásról

A borsod-abaúj-zempléni táj manufaktúrái közül legkorábbi a Miskolcon alakult volt. Katona I. kutatásainak eredményeiből újabban lényegesen többet tudtunk meg városaink kerámiamúltjából [6]. A miskolci gyár alakulása, története ugyanazt a gyártó személyek tevékenységén, sorsának alakulásán át a többi magyarországi hasonló üzemhez kapcsolódásokat láthatjuk, amelyek úgyszólván kerámiánk múltjának egészét behálózzák. A miskolci kerámiagyártásnak különös hazai, sőt európai szintű jelentőséget kölcsönöz az, hogy itt igen korán porcelánkászítésre is sor került [7]. Leszik Andor tudósításaiból ismeretes, hogy Miskolcon három kerámiakészítő üzem is működött [8]. A kerámiagyár alakulásainak történetében szokásos személyi kapcsolódásokat itt a Hüttner család esete jelenti: a Telkibányáról a feudalizmus kötöttségei közepette és ellenére átszökött Hüttneréknek tulajdonítják a miskolci porcelán sikeres előállítását [9]. Az anekdótaszerűséghez közeliek azok a hagyományok, amelyek szerint Hüttner Mátyás és anyja a porcelánkészítés titkát Miskolcra átcsempészték. Valójában azonban a XVIII. sz. első felében még nagy jelentőségű porcelángyártási titkoknak ,,arkánumok", és a barokk állam féltve őrzött uralkodói monopóliumainak emlékei vetítődtek át a miskolci porcelánlegendák körébe, emlékezve a Batthyányiaknak ugyanezekbe a tiltó akadályokba ütközött porcelángyártási kísérleteire, nem felejtve a szomszédos Kassán gr. Reviczky Ádám korunkhoz egészen közel eső törekvéseit sem [10]. A miskolci kerámiakészítmények eddig kevésbé érintett és méltányolt művészeti oldalairól szólva, az első termékek a kor jellegzetes európai stílusát, a klasszicizmus időszakát tükrözik. Buttykay 1839. évből származó porcelántálkája a klasszicizáló tojástagsor, gyöngysortag mellett az eredetileg meisseni, ide a bécsi cs. porcelángyár közvetítésével került kosárfonat-plasztika nyomott díszét mutatja, közepében a zöld komlólevél — amelyet a regéci porcelánon, Telkibánya kerámiáján még sokszor fogunk látni — ugyancsak a bécsi porcelánművészet leleménye. Miskolc reformkori keménycserép-készítményein a bécsi gyár egyszerű, ízléses, a kor stílusára igen jellemző máz alatti kobaltkék mintázatai is feltűnnek (Wiener Ranftl). A díszítmények másik fajtája, a plasztikus növényi díszítésmód a keménycserép őshazájából, Angliából való és a szigetországi szabadabb növényi elemképzés előremutató divatját jelentette. Hüttner időszakában ezek a díszek is meghonosodtak a miskolci gyártmányokon. Telkibánya és Regéé fogalommá vált manufaktúrái a Bretzenheim hercegi birtokon létesültek. Az előbbi 1830 táján már működött. A Miskolcról ismert, Morvaországból származó Hüttner családhoz fűződik az üzem első fellendülése, és az a szabadságharc zavarai után 1860-tól újra megindult. Reformkori időszakában a kapcsolódó regéci készítmények mintáit alkalmazta; ezek többnyire a már ismert bécsi komlólevél-mintázatokból állottak. Telkibánya jól ismert későbbi népies stílusát a Kassáról odakerült Fiedler Gyula korszakában fejlesztette ki. Ez a gyár még 1889-ben is működött, és Fiedler a helyben előforduló kaolin (riolit) anyag csábításának engedve, ugyancsak megpróbálkozott porcelánkészítéssel. Telkibánya vásári kerámia díszítménymodora alig különbözik a táj többi gyártóhelyének hasonló termékeitől, de fennmaradt darabjai között találjuk a legízlésesebbeket, s korai működése következtében itt még nem honosodott meg any-