A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Adatok egy reformkori miskolci diák színházi műveltségéhez

más felett, karzat szintúgy, a' császári páholy veres bársonnyal bé' vont és aranyozott. (I. 145.) Őszelő 28-án Pesten: Estve magyar színházban megjelentem, előadatott az arany Király, madarász és uszkárnyíró v[ig] j[áték], mell yet a' színészek ügyessége, >a díszletek jeles volta, a' tünemények jól elrendelése mulattatóvá tevének. Megyeri a

; madarász, Szerdahelyi az uszkárnyíró szerepéiben remekeltek. Nézőik iközt nevezetesebbek voltak Fáy András nejével, kiket rég, ól ta óhajtók már ismerni, Vörösmarty, Bajza, Székács. (II. 2.) Őszelő 25-én Pozsonyban: Belizár daljátékán a' czimszerepet játsza Pischek, a' királyi páholy arannyal, 's 'bársonnyal ékesített, a' függönyön ezen irat van: „moriamur pro Rege nostro 1741." (II. 7.) 1840. Martius 15-én Miskolcon: A' színházi öltöző szobában a' mai előadáshoz jegyet menvén váltani, a' színpad alá vezető ajtón mintegy ölnyire estem . . . (II. 19.) Április 11-én Miskolcon: Stibort láttam előadva a' ref. Lyceum felsőbb' tanulói által, jövedelmét Mátyás' emlékére ajánlották. (II. 21.) Május 11-én Miskolcon: A' színház' íkifestésóre és hijjányai' pótlására műkedvellők játszák Szapárit. (II. 23.) Július 28-án Miskolcon: Színházban voltam Egressy Gábor' utolsó fellépésén 's jutalom játékán, címe "'gazdag és szegény"'. A' jutalmazott játék után elbúcsúzott; de a' köz kívánat az igazi művészt továbbá is láthatni, harsány „maradjon" szóban hangzott a' színházban. (II. 29.) Augusztus 21-én Pesten: Magyar színházban a' Fidelio czímű énekes játékot láttam. Schodelné hangos, tapsokra ragadá a' nagy közönséget, mely szinte föladásig tőlté a' színházal. Fájdalom! hogy e' romlott ízlésű nép, melílyet külérzákek' csiklandozása ingerel, színműveink' rovására elsőséget ád az operáknak. (II. 34.) Augusztus 23-án Pesten: Estve a' báléj czimű énekes játékon valék-jelen Schodelné' féllépte most is temérdek nézőt vonszott színházba. Öt. mint jeles művésznőt csak az nem becsüli, kitől a' természet megtagadá a' szép izlést. azért is őt lehet sőt keill pártolnunk, hanem itt is meg vannak a' határok, miken innen vag

v túl lépni neim szabad, és így valóban szomorú dolog az, hogy a' ferde nézetű közönség diadalmaskodni engedi az operát a' drámán, mert egy művésznőért, bármi jeles légyen is ő, és több divatkáros emberért nemzeti nyelvünk' haladását megkötni bocsa jthatatlam vétek. (II. 35—36.) Augusztus 26-án Pesten: Estve a' Normát láttam a' német színházban olasz énekesektől adatva, mellyben István herczeg és Hermine herezegnő jelen-voltak, beléptök' alkalmával zajos tapsokkal üdvözöltettek. (II. 33.) Augusztus 6-án Pesten: estve Stuver' remek tűzijátékát láttam a' város' erdejében, külömbféle alakok, p[éíldának o[káárt] keresztek töb (!) féle színű karikák jelentek meg, majd magyar színű golyók ugráltak, rakéták repültek-fel igen magasra, ezekből csillagok hultak alá, mellyelk leestökig is most fejér, majd veres, majd rőzsaszént öltöttek magokra, a' játékot bereJkeszté egy ostrom, t[udni] ijllik] hirtelen egy vár tűnt elő tűzből, ez nagy ropogások 's dördülő lövések közt égett-el. Az erdőből a' városig világosított úton mentünk. (II. 43.) Szeptember 8-án Pesten a Tudós Társaság ülésén: Az 1839-i dráma jutalomra érkezett 8. játékok közt nyertesnek jelentetek Szigligetinek Rósa czimű Vígjátéka, Nagy Ignácznak pedig életuntak czimű vígjátéka tisztletdíjra érdemesitteték. (II. 48.) November 30-án Pesten: Szigligetinek Rózsa czimű vígjátékát láttam, e' száz aranyat nyert játék sikerült, a' czimszerepben Lendvayné, Bábel' lovagéban László nagy tetszést nyertek. Az előadás Szentpéteri Sigmond javára történt. (II. 64.) December 3-án Pesten: Shafcespear (!) velenezei kalmár czimű darabját láttam, a' czimszerepet Fánosy jelesen személyesíté. (II. 65.) December 7-én Pesten: Haliam, hogy tegnap előtt, azaz f[olyó] h[ó] 5-én a' magyar színházban botrány történt, t[udni] ifilik] Borgia Lucréciiában Bognár' éneke némelyeiknek nem tetszvén, kipisszegtetett. Ez által Schodelné is sértve érezvén magát, Bjognárt] a' közönség elébe vezeté e' szavakkal: ajánlóim B[ognár] Urat a' t[isztelt] cz[imű] közönség' kegyébe. A' bosszús hallgatók később S[chodel]né énekét is pisszegéssel kísérték, mire ő azt feleié: kígyók közt énekelni nem lehet. A' halgatók (!) megkövetést kívántak; de Sch[odel]né, büszke vala azt tenni. Ez eset Pri-