A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Adatok egy reformkori miskolci diák színházi műveltségéhez

vott harcban Csokonai követi Bessenyeit. Majd megindul a drámafordítá­sok sora. Terentiusszal, Plautusszal, Euripidésszel, Kazinczy révén Sha­kespeare-rel ismerkedhetett meg a magyar közönség [7]. Kelemen László színtársulatának bosszú küzdelem árán a Rondellában, 1792-ben pedig Aranka György társulatának Kolozsvárt sikerül otthont kapnia. Az er­délyiek mecénása az a dúsgazdag Wesselényi volt, aki a miskolci színház és színtársulat létrehozásában is igen nagy részt vállalt. Az ő patronátusa alatt játszó erdélyi színtársulat előbb Debrecenbe, majd Miskolcra települ, 1800-ban a Korona vendéglő kerthelyiségében játszanak. 1801-ben Iz­dentzy Antal már „nyári színkört" épített. A munka azonban, igencsak lassan haladhatott, Miskolczy Pál, Wesselényi miskolci megbízottja tuda­kolja meg, hogyan lehetne meggyorsítani az építkezést; az építtető Izden­tzy katonatiszt fia az építkezés gyorsításáért Wesselényi Európa-hírű mé­neséből egy kiváló csikót kap. A XIX. század első évtizedében hol az er­délyi, hol a pesti ,,jádzó társaság" lép fel miskolci nyári színkörben vagy a csizmadiaszínben. 1819. május 17-én rakják le az első színház alapkövét, 1823-ban át is adják Thália első miskolci templomát, a színpad helyén azonban ekkor még csak valamiféle ideiglenes faalkotmány fogadta a szí­nészeket és a közönséget. 1828-ig hetente két előadással örvendeztették meg a miskolciakat. 1828-tól 1843-ig több társulat működik az új színház falai között. 1843-ban a sok sikert megért épület egy borzalmas tűzvész áldozata lett. Városunk közönsége azonban nem lankad. Szemere Ber­talan, hívja fel a város és a megye, az egész ország figyelmét a színház szerencsétlen pusztulására, s közadakozásból hamarosan hozzákezdhetnek a második miskolci színház építéséhez. Az alapkövet István főherceg teszi le. Az új színház azonban csak hosszú huzavona után, 1857-ben készül el [8]. Szemere felhívására megmozdul az ország. Az ifjú Szemere ezt an­nál is ielke.ebben tudta megírni és közzétenni, mert őmaga is alig néhány esztendővel azelőtt fellépett a lángok martalékává lett színpadon. 1336­ban, január 13-án, műkedvelőként játszott a miskolci színházban [9]. Ugyanebben az évben — júliusban és augusztusban — már Bécsből ír levelet, amelyben beszámol arról, mit végzett a miskolci színház számára rendelt festett függönyö!.", kulisszák ügyében egv bécsi díszletfestő­nél [10]. A magyar színház és Thália magyar apostolai a hősi korban megáll­tak a próbát. Születtek „original" színpadi művek, s jónéhány művet plántáltak át idegenből magyarra. Összességében tehát a magyar forrada­lom és szabadságharc kezdetéig olyan színpadi kultúra jött létre Magyar­országon, amely megmozgatta szinte az egész magyar társadalmat. A ,,ko­médiázás" lassan, évek, évtizedek alatt önálló műfajjá, hovatovább mű­vészetté vált, s a növekvő magyar értelmiség kötelességszerűen pártolta a magyar színpad és a magyar dráma ügyét, s igyekezett minden alkalmat megragadni azért, hegy minél több színpadi művet megtekinthessen. Alább éppen ezt bizonyítjuk be. Egy miskolci református oskolabeli diák, később késmárki jogász, Szűcs Sámuel naplójából gyűjtöttük ki azo­kat a részleteket, amelyek nemcsak Miskolc, hanem Pest, Pozsony, Eper­jes, Bécs, sőt még Parádfürdő színi életéhez nyújtanak adatokat. Szűcs Sámuel nevét már jól ismerjük. 1819-től 1889-ig élt Miskolcon. Tanulmá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom