A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor—Zsóry József: A bánfalvi és a sátai kastély

helyiség 38.33 négyzetméter, illetve 31,15 négyzetméter. Az emeleti nagyterem hosszúsága Bánfalván 8,25, Sátán 8,15 m. A régebbi épületrészekben található belmagasságok is hasonlóak: 2,90 m, 2,95 m, 2.98 m, 3,00 m, 3,05 m, 3,10 m között váltakoznak. Azonos a dísztermet magábafoglaló középrész külső megjelenítése, a címer számára szükséges törtvonalú oromzat és a környezetbe való illeszkedés is. Mindkét kastély előtt és mögött nagyobb méretű park volt kialakítva. Mindkét kastély közelében templom található. Igen érdekes az a körülmény, hogy mindkét főépület középrészén, mintegy 10 m hosszúságú, öles vastagságú falszakasz található, melyben még ma is megvan a pincétől a padlástérig felvezető, az egyes szintek ajtónyílásaiba — rejtetten — kitorkolló, .0,60—0,70 m széles fali lépcső, E környéken ilyet még a sajókazai kastély legrégibb részében találhatunk, hasonló elhelyezéssel. A közölt alaprajzok, az ismertetett adatok összehasonlításából megállapítható a hasonlóság olyan mértéke, hogy nyugodtan rögzíthetjük azt a következtetést, hogy a rokoni összetartozáson keresztül érvényesülő építtetői kívánságok az azonos kiépítettségű, tájban hasonlóan elhelyezett, lényegében azonos tömegű és beosztású kastélyépület kialakításához vezettek, s itt a birtokosoknak tetsző megoldás Sátán került megismétlésre, azaz a bánfalvi épület mint típus, s nyilvánvalóan a tervei is, a sátai kastélyépítés mintájául szolgáltak. A XVII. században és a XVIII. század elején létesült, vagy megújított kastélyoknál még erőteljesebben érvényesült a zárt tömb alakú épület típusa, a sarkakon többé kevésbé kialakított tornyokkal. A most ismertetett két kastély alaprajza az aránylag korai és védelmi célokat is szolgáló beosztást mutatja, s az egyszerű traktusok a kor igényeihez képest a későbbiekben kerültek kisebb-nagyobb mértékben átalakításra, lakályosabbá tételre. Az erőteljesebb faltömegek, az ezekhez képest aránylag kis méretű helyiségsorok, a falba rejtett járatok, a szűkösebb terjedelmű — csak később bővített — lépcsők jelzik a régebbi erődített udvarházak maradványait, illetve hatásait. A bánfalvi jelentősebb átépítés, a sátai építés időpontjában már általános az egyemeletes rendszer, s széles körben elterjedt a két példánk esetében is látható hatalmas manzárdtetős kialakítás, melynek megvalósításához különös gonddal megépített és összeácsolt tetőszerkezeti és gerendarendszereket alkalmaztak. Az 1959. évi műemléki felvételek idején mindkét építmény már igényelte az állagmegóvást és helyreállítást, s ez először a súlyosan elhanyagolt állapotban levő, vegyes rendeltetéssel használt sátai kastélynál történt meg, a Borsod megyei Tanácsi Tervező Vállalat tervei alapján, s 1966-tól helyreállított formában, jó műszaki állapotban, óvodáskorú gyermekek otthonaként működik. A bánfalvi kastély felújítási terveit a Mezőgazdasági Beruházási Vállalat B.-A.-Z. megyei Kirendeltsége 1972-ben készítette el, és remélhetőleg azok megA^alósításával ennek több évszázados — és tanulmányunkból kitűnően, típusként is ható — épületnek a megóvása is megtörténik. A bánfalvi kastély irodalomtörténeti vonatkozását is megemlítjük még [10], hiszen Kazinczy Gábor birtoklása idején járt