A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Huszár Lajos: Ólomplomba a diósgyőri várból

ban az első kérdés, hogy milyen volt az egykorú magyar gazdasági, illelve kereskedelmi élet kapcsolata Nürnberg városával, és milyen áru jöhetett leginkább onnan hozzánk. Általában ismeretes, hogy Nürnberg városának a XVI. században igen nagy volt a kereskedelmi jelentősége, minthogy két fontos kereskedelmi út keresztezőpontján feküdt. Az egyik Velencéből vezetett különböző folyók felhasználásával Nürnberg felé, és innen ment tovább a S?ale és Elba területére. A másik út a Dunát kötötte össze a Rajnával. Nürnbergnek tehát igen jelentős közvetítő szerep jutott a nemzetközi kereskedelemben [3]. Már a középkorban ott voltak a nürnbergi kereskedők minden fontos európai piacon, így többek között Magyarországon is. Szállították a flandriai, majd az angol posztót, később természetesen a saját készítésű nürnbergi posztót is. Az általuk szállított textiláru délkelet felé eljutott egészen Havasalföldig, természetesen beleértve Magyarországot is [4]. A Németországból, illetve a jelen esetben Nürnbergből kelet felé irányuló posztóexporttal részletesen foglalkozott Székely György és bő adatokkal mutatta ki az angol posztónak nürnbergi közvetítéssel történt áramlását a magyar piacra [5]. Minthogy a mi plombánk ugyanúgy vár területéről került elő, mint túlnyomórészben az angol címert mutató plombák is, meg kell vizsgálni, hogy az egykorú források milyen adatokat szolgáltatnak a magyar várak és a nürnbergi kereskedők esetleges kapcsolataira nézve. Ilyen vonatkozásban Takáts Sándornak van egy érdekes közleménye, melyben azt állítja hogy a hódoltság idején Nürnberg a legszorosabb kapcsolatban állott Magyarországgal, és nemcsak különféle árucikkel látta el az országot, hanem a hadi felszereléseket is ő szállította, és nürnbergi tárházakból kerültek ki azok a tárgvak. melyek a bécsi Niederlag-ból jutottak Magvarországra [6]. Ezt a közlést kiegészítik Demkó Kálmán adatai, aki szerint a várakban a zsoldfizetés pénz hiányában gyakran posztóban történt, és számos idegen kereskedőt névszerint említ, akik a táborokba vagy végvárakba posztót szállítottak részint a tisztek számára méltányos áron, részint pedig a legénység részére zsoldfizetés céljából. A szállítók névsorában nürnbergi kereskedők nevei is előfordulnak [7]. Nem egészen véletlen tehát, hogy egy ilyen ólomplomba a diósgyőri várból is előkerült. Maga a vár a XVI—XVII. századok folyamán még betöltött bizonyos szerepet a török elleni harcok idején, sőt Eger eleste után végvár lett. Általában azonban csak kisebbszerű erőd volt, nem nagy jelentőséggel. I. Ferdinánd 1540-ben a várat zálogos birtokul Balassa Zsigmondnak engedte át, és mintegy negyedszázadon keresztül (1563-ig) a vár az ő, illetve neje birtokában volt. Majd 1564-ben Miksa ugyancsak zálogos birtokul Perényi Gábornak adta át, és ettől kezdve 1702-ig a vár megszakítás nélkül a Perényi örökösök birtokában maradt [8]. Némi katonaság állandóan tartózkodott a várban (így például 1596ban a várőrség létszáma 1 porkoláb, 1 pattantyús, 1 tömlöctartó, 30 gyalogos és 20 lovas volt), és az itteni hadiélet emlékei a leletek között előforduló ágyúgolyók, puskagolyók, sarkantyúk, kopjavégek stb. Ennek el-