A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Bednarik, R.: Ludové stavitel'stvo na Kysuciach (Dankó Imre)

E. Plicková mintaszerű összefoglalása is egyedül ebben a hiányosságban marasztalható el. Ö ugyan Pazdics fazekasságáról írva figyelembe vette a magyar kutatásokat. Román Jánosnak a sárospataki fazekassággal foglalkozó egyik tanulmányát többször idézi is. De a belső és a kárpátmedencei fazekasság fejlődésében megmutatkozó összefüggésekre ő sem tért ki. Pedig ezen a téren mondhatott volna legtöbbet, újat is, még a meglehetősen kiművelt magyar kerámiakutatás számára is lényegest. A Zemplén megyei Pazdics kerámiája esetében ugyanis különösen érdekes lett volna erőteljesebben felvetni a genezist, az eredet, a származás kérdését. Csak körvonalakban látjuk még, hogy volt egy alföldi és egy felvidéki fazekasság. Az alföldinek mintha a debreceni fazekasság volna a központja, és ez hívta volna életre, táplálta volna az Alföld sok-sok fazekasközpontját. Sőt, nemcsak az alföldieket (Tiszafüred, Mezőcsát, Mezőtúr. Karcag stb.), hanem a Felvidék peremén levő, már inkább a Felvidékhez számító helyek fazekasságát is (Gyöngyös, Miskolc, Sárospatak stb.). A pazdicsi fazekasság közeli rokonságát a sárospatakival Plicková is hangsúlyozza. Ami még lényegesebb: igyekszik történetileg is igazolni. A monográfiához példamutató módon levéltári dokumentumokat is csatolt. Azonban ezeknek a nagyszerű dokumentumoknak a megfelelő elemzése, ha úgy tetszik „kiértékelése" elmaradt. Pedig a közölt XVII—XVIII. századi, részben magyarul írt dokumentumok beszédesen mutatják a pazdic-i fazekasság eredetét, a mesterek ethnikai hovatartozását stb. Nemcsak ebből a szempontból, hanem a tudományosság egyetemes érdekeinek sérelme miatt is kár, hogy Plicková nem mellékelt nagyszerű, igazán szép monográfiájához magyar nyelvű összefoglalót. A tudományosság egyetemes érdeke alatt jelen esetben azt értem, hogy egyenesen szükséges azokon a nyelveken tájékoztatni a szakterületet, amelyek a kérdésben ethnikailag vagy valamilyen más szempontból érdekeltek. E. Plicková munkáját kevéssel megjelenése után — ha röviden is, de adaptálta a magyar néprajztudomány. Boross Marietta ismertetésében (Index Fthnographicus 1960. 29—30.) hangsúlyozta, hogy Plicková a pazdicsi fazekasság fejlődését gondosan párhuzamba állította a társadalmi fejlődéssel, azt már a XV. században is piacra dolgozónak mondta, és az edények készítési technikáját a fejlett közép-európai fazekastechnikával azonosnak állította. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a négy reprezentáns monográfia méltó módon képviseli a szlovák néprajztudományt. Számunkra is példát mutathatnak a nagy összefoglalások elkészítésére. DANKÛ IMRE Rudolf Bednarik: Ludové staviteFstvo na Kysuciach (Kysucai népi építkezés). — VydavateTstvo Slovenskej Akademie Vied. Hely n. (Bratislava), 1967. 247. p. A szlovák néprajztudomány egyik reprezentáns alakjának, Bednarik professzornak a Kysuciach-vidék néprajzi viszonyairól több tanulmánya