A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Kuka, P.: Dekys I. Polnohospodárstvo (Paládi-Kovács Attila)

Szólnunk kell a fényképész művészi és a belső tartalmat értő munkájáról. Nemcsak a mű egészét viszi közel az olvasóhoz, hanem egy-egy részlet kiragadásával bizonyítja, hogy az alkotások lényegét megértette. A könyv kitűnő nyomdatechnikáját külön is ki kell emelni. BALASSA IVÁN Kuka. Pavol: Dekys. I. Pol'nohospodárstvo (Mezőgazdaság). Zvolen 1971. 160 l. 56 kép, német öszFzefoglaló. A kötet egy kis szlovák falu, Dekys (Gyökös) népi mezőgazdaságát mutatja be. Az utóbbi évtizedekben szépen gyarapodó szlovák falumonográfiák, kistáji felmérések (pl. Zakarovce, Felső-Garamvölgy) módszertani alapjain álló munka, melynek elsődleges célja az anyag föltárása és rendszerezett közreadása. A kötet egyszerre szolgálja a szűkebb táj, Selmecbánya vidékének néprajzi-honismereti kutatását, és a szlovák népi gazdálkodásról ma még hiányosan feltárt és publikált empirikus anyag szaporítását. Ezek a táji monográfiák idővel lehetőséget nyújtanak majd arra, hogy a szlovák parasztság, s az Északi-Kárpátok gazdálkodásáról általánosításokig, átfogó kép megrajzolásáig is eljusson a tudomány. A bevezető fejezetekben képet alkothatunk magunknak a vizsgált falu geográfiai-geomorfológiai helyzetéről, politikai- és gazdaságtörténetének főbb eseményeiről. Dekys a Garam folyó Lévánál kiszélesedő medence jellegű völgye fölé emelkedő Selmeci Érchegységben, az erdőövezetben található, 900—1000 méteres hegyek közé szorult völgyben. Története, ami a 16. századtól adatolható jobban, szorosan kapcsolódott a vidék bányászatához. A német bányász műszavak a falu nyelvében máig kimutathatók. A helytörténeti adalékok után a község birtokviszonyairól, határhasználatáról, a művelési ágak arányairól kapunk képet. Érthetően kiemelkedő itt az erdők és kaszálók, rétek aránya, jelentősége a művelési ágak között. A földművelésben az ekés művelés mellett a kapás kultúrák is nagy fontosságúak voltak. A földművelés eszközei a fagerendelyes, köldökös ekétől, a favázas fogasboronán, a hengeren, a kaszán és tartozékain, a kézi csépen át a kezdetleges cséplőgépekig rendre bemutatásra kerültek a könyvben. Pontosan rögzíti a szerző az eszközök és a gazdasági tevékenységek műszavait is, melyek közül a brán, kosa, cep, seno, s mások, némi hangzóváltozással a magyarban is honosak, egyesek pedig, mint a gazda, padlás, tőlünk kerültek a dekys-i szlovák parasztok nyelvébe. Különösen jól sikerültek a rét- és takarmánygazdálkodásról írott fejezetek. A kaszás után a fűrendeket az asszonyok, gyerekek azonnal szétteregetik, hogy előbb száradjon a széna. A szénamunka elsőszámú eszköze a gereblye volt, itt ,,gereblyén száradt a széna". A szárítóállványokat csak a kollektivizálás óta kezdték használni, s kizárólag a vetett takarmányok (lóhere) szárításához. A mezei szénaegységeknek több szintje van, mint a. petrencov, a násad (ágyás) návü'e (villahegy) és a kopa. A szénát szállítják a mezőn lepedőkben (plachta) és lombos faágokon is, legalább a kocsi-