A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Michálek, J.: Spomienkové rozprávanie s historickou tematikou (Ujváry Zoltán)

Az elmúlt évtizedekben az európai folklórkutatók, a történeti mondahagyományt vizsgálók figyelme egyre inkább az újabbkor! történelmi eseményeket interpretáló nepi elbeszélésekre irányult. A történeti tudat, a történelem sajátos népi szemléletének kérdései a kutatás új irányát jelölték meg. E körbe természetesen beletartozik nemcsak a közelmúlt hagyománya, hanem a megelőző évszázadok nagy történelmi eseményeiről, kimagasló személyiségekről szóló mondai anyag is. Ján Michálek a bevezető tanulmányban fölvázolja azokat a legfontosabb problémákat, amelyek a történeti mondahagyomány kutatói előtt állanak. Áttekinti az elért eredményeket a szlovák kutatásban, kitekintéssel az európai folklórra. Ez utóbbi tekintetében azonban még további finomításokra van szükség, különösen, ha tekintetbe vesszük a magyar eredményeket is. A szerző egyik fontos problémakent említi a történeti mondahagyomány gyűjtésének, vizsgálatának módszerét. A helyszíni gyűjtés nagymértékben hozzásegítheti a kutatót az anyag helyes értékeléséhez. A közelmúlt (pl. az első és a második világháború) eseményei a nép történeti tudatában igen gyakran sajátos megvilágításba kerülnek. Rendkívül fontos az individuum helyzetének, gazdasági, társadalmi miliőjének, műveltségi szintjének az értékelése. Az események közvetlen átélése nyomán az elbeszélés egészen más színezetet kap, mintha az elmondó áttételesen, mások közvetítésével, vagy olvasmányai révén szerez azokról tudomást. Föltétlenül szükséges tehát az egy emberi élet során lezajlott történelmi eseményekre vonatkozó elbeszélések lejegyzésekor a személyes kontaktus az események átélőivel, szemlélőivel, részeseivel. E tekintetben előtérbe kerülnek a szociológiai szempontok és a hagyományanyag hátterében az ember pszichikai magatartásának kérdései is, amelyeket az anyag megfelelő elemzésénél a kutatás nem hagyhat figyelmen kívül. Ján Michálek a bevezető elméleti fejezet után kutatásának helyeit. Javorina és Bradlo vidékét mutatja be. Megvizsgálja a nép történeti mondaanyagát a régmúltra vonatkozóan is. Vizsgálódásai nyomán kitűnik, hogy ismeretesek huszita hagyományok, és nagy számban törökökkel kapcsolatos mondák. Az előbbire elszórtan vannak példák, az utóbbiak azonban napjainkig élnek a néphagyományban. Rendkívül népszerűek a betyárhistóriák, rablótörténetek, ezek között különösen a Jánosíkra vonatkozó hagyomány. A történeti elbeszélések sorában fontos helyet foglal el az 1848 49-es forradalmi időszak, amely a szlovák történelemben is sorsforduló periódus volt. A kötet gerincét a világháborúkról szóló történetek alkotják. Az idetartozó elbeszélések zömmel a front eseményeiről, a harcokban való részvételről szólnak. Különösen az első világháború, az olasz front, a piavei csata él élénken az egykori résztvevők emlékezetében. Tanulságos lenne a magyar hagyomány hasonló példáival összevetést tenni. A szlovákiai partizánok harcáról rendkívül gazdag hagyománykör alakult ki, s ennek elemzését Ján Michálek számos részlet bemutatásával végzi el. A kötethez kapcsolódik egy anyagközlő fejezet, amelyben a szerző az első és a második világháború időszakáról szóló történeti hagyományból