A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Katona Imre: A miskolci kőedénygyár évtizedei

tései ellenére sem hazai, hanem külföldi alapanyagokból (Sedlitz, Abilsberg stb.) állították elő rontott kőedény- és porcelánáruk beőrlésével a porcelánt. Éppen a gyár által használt drága és nehezen szállítható import kaolinnal való takarékoskodás következtében került nemegyszer a szükségesnél is kevesebb kaolin az áruba, ezért abban a hozzátétanyag és nem a kaolin tulajdonságai dominálnak. Ily módon az első herendi áruk sajátos átmenetet képviselnek a fajansz, a kőedény és a porcelán között. 1842. május 28-tól a telkibányai gyár igazgatói tisztét betöltő Mayer János a herendi porcelángyár masszamestere, aki sajátos képzettségének és Fischer intencióinak megfelelően kőedényesíti a herendi porcelánt. Miskolcon — noha szintén kőedénygyár volt elsősorban — ha rosszabb kaolinból is, de eredeti porcelánt készítettek, mert összetételében nem a hozzátétanyagok, hanem a kaolin tulajdonságai érvényesültek. Tehát már az áru minőségének vizsgálata is bizonyítja, hogy Miskolcon nem import, hanem hazai kaolinból készítették a porcelánt, E feltételezést támogatja Wartha Vince egyik közlése is. (Az agyagipar technológiája, p. 138—139. 1.) „Hermán Ottó szíves közbenjárására Butykay Józseftől a következő adatok birtokába jutottunk — írja könyvében Wartha. — A miskolczi 1841-ben megbukott edénygyárhoz a legjobb anyagot Szerencsről egy pinczéből szállították, mely szép fehér, állítólag kaolin volt." A miskolciaknak tehát sikerült ugyanúgy hazai alapanyagból porcelánt előállítaniuk, mint a Herenden kísérletező Stingl Vincének. A miskolci porcelán színe, anyaga azért különbözik minden más hazai porcelántól, mert másfajta és tulajdonságú kaolinból készítették. A porcelán mellett nem szakadt félbe a kőedény-tárgyak készítése sem Miskolcon. A porcelán megjelenésének évében is készítettek kőedényt, méghozzá ugyanolyan jeggyel, mint amilyent a kőedényeken találunk. A kőedény alapanyagát többféle agyag és békasó (kvarc) alkotja. Természetes, hogy a fehéredények készítéséhez fehérre égő anyagot kellett beszerezniök. A többféle agyagnemek közül az egyik legjobb „találtatik a tapolczai hévvízfürdő völgyében". Egyébként — mint ezt a Hetilapból (1846. I. 9.) olvashatjuk — „innen hordatják az agyagot'* a miskolcin kívül a „telkibányai és apátfalusi gyárak" is. A diósgyőri határban (a téglaház mellett) előforduló fehér fövényből tűzálló téglákat készítettek az égetőkemencéhez és ugyanakkor az edelényi cukorgyárhoz is. A diósgyőri kamarauradalom hirdetéseiben 1837-től szerepel az az „Agyagbánya", mely a diósgyőri téglaház mellett van. és amelynek agyaga .,a porczellán gyár szükségére alkalmas". KATONA IMRE