A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Katona Imre: A miskolci kőedénygyár évtizedei

kér engedélyt a várostól'". A Mindégh-féle üzemről ezen az egy adaton kívül semmit sem tudunk. Úgy látszik, rövid ideig állhatott fenn, mert a Borsod megyei Gazdasági Egylet 1871. májusi kiállításán nem szerepel a kiállítók között, noha ezen a város és a megye minden rangosabb iparosa, termelője kiállította munkája, termelése legjavát. Az elmondottakból azt hihetnénk, hogy a Biszterszki és Butykay által alapított kőedénygyár támadt fel újra és újra néhány évnyi vagy évtizednyi szünet, pangás után. hiszen az eredetileg is kőedénygyár céljaira emelt épületkomplexum szinte csábíthatta a vállalkozókat edénygyár alapítására. Voltaképpen azonban több, egymástól független és különböző időben alapított edénygyárral állunk szemben. A Leszih által említett első és második — vagyis a Butykay- és Mildner-féle gyár — ugyanaz volt. A Butykay által alapított kőedénygyár került Barkassy Imre bukása után Mildner Alajos Ferenc kezébe, aki azt — mint később olvashatjuk — előbb felajánlja a városnak katonai laktanyául, majd — amikor ajánlatát nem fogadják el — megpróbálja elárvereztetni. Néhány évig azonban nem sikerül eladnia, így feltehető, hogy Mindégh János helybeli lakos ebben próbálja felállítani gépekkel felszerelt üzemét. 1867-ben végre sikerül az eladás a helybeli szegényápolda céljaira. Ennek tulajdonában marad a telek, s egy ideig az épület is, mígnem a régi, múlt század eleji épület helyett újat építenek az ápolda céljaira. Legfeljebb tehát a Mindégh-féle üzem lehet kontinuitásban Butykay üzemével. Míg a Novotny-féle kőedénygyárról a Mihalik által említetteken kívül semmit sem tudunk, a Koós-féle üzemről már részletes leírásaink vannak. 1882. szeptember 30-án adja tudtára ,.a nagyérdemű közönségnek", hogy helyben, a Zsolcai kapu 5. szám alatt egy üveg- és porcelánfestődét nyitott. Nemcsak ..kiegészítő tárgyak" készítését vállalja, hanem ,,a legegyszerűbbtől kezdve a legszebb művészi kivitelű monogrammok", betűk, arc- és tájképek festését is. 1884-ben még mindig ,,porczellán festődé volt" a Koós-féle gyártelep, de mint a Borsodmegyei Lapokban olvashatjuk. ,,gyárhelyiségét már ez évben teljesen átalakítandja, nagyobb szabású majolika és porczellán gyárat, s égető kemenczét építtet, hogy a nagyobbodó igényeknek is képes legyen megfelelni". Az átalakított gyár részletes leírását és az egykori berendezésről készült rajzokat is megtalálhatjuk a Budapesti Látogatók Lapjában (1891). Koos Miksa gyára tíz évig üzemel, közben azonban 130 000 forintnyi tőkével átkerül az Agyagipar Részvénytársaság kezébe, melynek Koós Miksa az igazgatója egészen 1896. május l-ig, amikor a gyár nehézségeinek okát elemezve, benyújtja lemondását. A miskolci majolika- és kőedénygyár ugyanúgy részvénytársasággá alakul át. mint a herendi gyár, sőt még abban is hasonlít a herendihez, hogy 1896-ban, sok évi eredményes működés után bezárja kapuit és elbocsátja munkásait. A gyár hosszas vajúdás után új részvénytársasághoz kerül, mely 200 000 korona alaptőkével indítja el a pangó, hányódó üzemet. Ezt a vállalkozást azonban csak rövid ideig kíséri szerencse, mert Fleick Engelbert művezető minden fáradozása ellenére az 1900-as konjunktúrát váratlan hanyatlás követi. A gyár 1902. április 2-án — amikor tűzvész fenyegeti — már „nincsen üzemben"'. Koós Miksa, az alapító azonban már nem érte meg a második részvénytársaság indulását, mert 1899. év elején. 49 éves korában meghalt. A Koós-féle