A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Katona Imre: A miskolci kőedénygyár évtizedei

[7] Kiss Ákos: Bulbics Zsigmond gyűjteménye az Iparművészeti Múzeumban. Bpest 1969. 37. 91 kép. [8] Leszih A.: Egy kis kérelem a miskolczi fajansz-edények dolgában. Miskolczi Napló. 1905. X. 15. [9] Mihalik S. : Adatok a regéci porcelángyártás történetéhez. Művészettörténeti tanulmányok. Bpest 1957. 120—121. [10] Kiss Ákos: i. m. 37. 87 kép. [11] Csányi K: i. m. 45. [12] Molnár L.: Porcelángyártással kísérletezők Apátfalván. Az Egri Múzeum évkönyve. 7(1969) Eger 1970. 249—253. [13] Siko'ta Gy.: Hollóházi kerámia. Bpest 1961. [14] Mihalik S.: Bákonybéli kőedénygyártási próbálkozások. FA 9(1957) 257—271. A miskolci kőedénygyár évtizedei XIX. századi kőedénygyáraink között a miskolci is jelentős szerepet játszott. Nemcsak azért, mert egyike a viszonylag korábbi alapítású kőedénygyáraknak, hanem mert évtizedekig jelentős területek edényszükségletét fedezte. Története ennek ellenére alig ismert. Űgyszólván a közelmúltig csak annyit tudtunk róla, amennyit Szendrei János: Miskolc története c. munkája alapján a különböző kézikönyvekben olvashattunk. Ezekből mindössze annyi derült ki, hogy a gyárat 1833^ban említik első ízben, bár Csányi Károly szerint (A magyar fajansz és porcelán jegyei) már 1829-ből van egy homályos adatunk róla. Alapítói közül név szerint Biszterszki Imrét és Butykay Józsefet ismerjük az egykori dokumentumokból. A korabeli miskolci kőedényeken azonban csak Butykay nevét olvashatjuk. 1841-ben a gyár, illetve ennek tulajdonosa: Butykay József csődbe kerül. Gyára 1846^ban már Barkassy Imréé,, akitől a Bach-korszak első éveiben a kassai Mildner Alajos birtokába kerül. 1862-ben a gyár leég, s ezzel története tulajdonképpen be is fejeződött. Mihalik Sándornak a Művészettörténeti tanulmányok 1954/55-ös kötetében megjelent egyik tanulmányában érdekes vonatkozásokkal tűnik ki Miskolc. Már eddig is tudtuk, hogy Herend nem az első és még csak nem is a második művészi porcelángyáraink között, hiszen Holicson már a napóleoni háborúk éveiben állítottak elő (ha nem is nagy számmal) porcelánt. Ezenkívül Körmöcbányán, Kassán, Telkibányán, Miskolcon, sőt Pápán is készítettek Herendet megelőzően, már az 1840-es évek előtt porcelánárut. Miskolcon 1838-ban készült először porcelán. Egy felhőkön álló, kínai alakokkal díszített porcelán tálon bukkant 1921-ben Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatója az első „Miskolc 838" feliratra. Ujabban két porcelán figura is előkerült „Miskolc 838" évszámmal. Mihalik tanulmánya nemcsak megállapítja, hogy már 1838-ban készült Miskolcon porcelán, hanem arra is igyekszik választ adni, hogy az alapanyagok hogyan és honnan kerültek oda. Molnár Lászlónak a miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyvében írt tanulmánya inkább szemelvény, mint teljességre törekvő összefoglalás abból a hatalmas adatanyagból, mely a gyárra és egykori tulajdonosaira a miskolci, a fővárosi és az Országos Levéltárid 277