A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kiss Ákos: Az északkelet-magyarországi keménycserép-gyártásról
IRODALOM Bodgál Ferenc, Beszélgetés Afra bácsival. Észak-Magyarország, 1958, I. 19. Bossen, H. Th., Volkskunst in Europa, Berlin, 1926. XCIV. T., XXX. T. Domanovszky György, Népi fazekasság. Bp., 1942. Domanovszky György, Mezőcsáti kerámia. Bp., 1953. Domanovszky György, Magyar népi kerámia. Bp., 1968. Kresz Mária, Üjonnan szerzett mezőcsáti cserépedények. Néprajzi Értesítő XLII. (1961) 161—180. Kresz Mária, A kerámiagyűjtemény gyarapodása. Néprajzi Értesítő LI. (1969) 79—80. Kresz Mária, Népi kerámia. A Néprajzi Múzeum kiállítása a Magyar Nemzeti Galériáiban 1969. július—szeptember. Bp. 1969. Kresz Mária, Emberkorsó. Adatok az antropcmorf korsók funkcióihoz. Sajtó alatt a Néprajzi Értesítő számára, 1972. Kresz Mária, Illusztrációk az erdélyi fazekasság történetéhez. Sajtó alatt az Ethnographia számára, 1972. Morvay Judit, A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában. NÉ. XXXVI. (1955) 31—68. Mihalik József, A kassai fazekascéh articusai 1574-ből. Múzeumi és Könyvtári Értesítő, II (1908) 152—156. Mihalik Sándor, A Miklós börtön. Kassa. 1942. Soproni Olivér, A régi magyar ólommázas fazekasság. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve. Bp. 1959. Soproni Olivér, Bizánci hatások a felső-tiszai kerámiában. NÉ. XLI. (1959) 75—143. Szendrei János, Magyar díszítmények. Művészi Ipar, 1891. Szendrei János, Miskolcz város története I—V. Miskolc, 1904—1911. Sz. J., Felső-ausztriai hagymás tálak az Iparművészeti Múzeumban. Művészi Ipar, 1889,143. Varga Gyula, Egy parasztporía leltára 1806-ban. Múzeumi Kurír 2. Debrecen,1970. 8—18. Az északkelet-magyarországi k eménycserép-gyá rtásról Hazai művészi iparunknak egyik lényeges fejezete keménycserép-gyártásunk. A magyar keménycserép művészete művészeti múltunknak azok közül a kiemelkedő mozzanatai közül valók, amelyek mint ötvös- és textilkultúránk, fajanszunk, porcelánunk, határainkon túl is ismertté tették iparművészetünket. Ennek a jelentős műipari ágnak lényeges mozzanatai mentek végbe Borsod, Abaúj, Zemplén megyék területén. Az itteni kerámia múltjának előzményeihez azonban valamelyest a műfaj eredetét és hazai általánosabb helyzetét is ismernünk kell. A keménycserép fogalmánál mindjárt az elnevezés kérdésébe ütközünk. A német Steingut (kő-áru) elnevezésből a magyar kőedény változat született. Mivel azonban ez a kerámiaféle természetszerűen nem kő anyagú, ugyanakkor pedig nemcsupán edényeket ölel fel — e módon szobrocskák, egyéb műipari termékek is készülnek —, a kétszeres téves elnevezési próbálkozást bízvást elvethetjük, helyette Wartha Vince leleményét, a keménycserepet fogadva el. El kell ismernünk ugyanakkor azt is, hogy az