A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A kenderszárítás egy archaikus eljárása és szokásai Tardonán

lepedőre terítenek, s közösen folyik az étkezés (6. kép). Az ebéd hagyományosan pálinkázással kezdődik, majd birsalmás bablevest, süteményt, végül mustot fogyasztanak. Emlékezet szerint a milézők mindig ilyen ebédet készítettek és így fogyasztották el. Mondják: „ez a munka nem érdemel nagyobb ebédet". Ebéd után a pálinka és a must hangulatában folytatódik a munka. Még kétszer-háromszor cserélik ki a kendert a miién, s mire valamennyi kender a tiló alá kerül, már közel este van. A munka szőlőevéssel és pálinkázással ér véget. Összetakarítják a törmeléket, az asszonyok hazahordják a kendertörőket, tilókat, eltilolt kenderüket, csak a mile marad, mert azt a falu közösen használja. A mile mindenkié vagy senkié; mindig azé a mile, aki kitakarítja és használja aznap — mondják, s ez a magyarázata az emlékezet óta ismeretes, a falu lakói által közösen használt, évenként újraépített milék tulajdonjogának. A mile és a milézés a kenderszárltás egy archaikus, napjainkban is létező építménye, a hozzákapcsolódó iszokások, hagyományok teljességével. A szomszédos falvakban még mindenütt találunk — bár hiányos — ismereteket, emlékezéseket, adatokat a miiékre vonatkozóan. így a recens gyűjtések adatai szerint a kenderszárító miiéket használták Nagyvisnyón, Dédestapolcsányban, Mályinkán, Sajóvárkonyban, Sátán, Nekézsenyben, Szilvásváradon, Bélapátfalván, Sajókazán, Dubicsányba, Sajóvadnán, Bánfalván, Nagybarcán, Imolán, Hétben, Trizsben, Kánon, Égerszögben, Alsótelekesen. Az elterjedés, a miiére vonatkozó ismeretek eddigi adataink szerint északi kultúrhatás érvényesülését mutatják. Ezt támasztják alá Herkely K. adatai is. Herkely K. Darnya, Barka és Kiskovácsvágása nevű falvakból (mindhárom község a CsSzK-ban) írta le a kenderszárító miiéket [3]. Szol6. kép. Terítés az ebédhez