A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Hőgye István: Legeltetési rendtartások a Hegyalján a 17—18. században

jó fizetésért híven szolgálni, és mindenkor nap fel költt előtt az városon végig leendő kürtöléssel a csordát ki hajtani, azt nap közben a' hegyben vagy akar melly mezőben délben rendessen meg itattni, "s estvénként az elibe ki hajtott marhákrul számolni köteles lészen . . ." [15] Liszkán évente két csordás és mellettük két-két bojtár van, így ezekre kevesebb állat jut, de kevesebb is a fizetségük: a csordásoké minden darab akármiféle állattól 18 krajcár, egy kenyér és egy vacsora [16], a bojtároké pedig egész évre két forint, egy pár bocskor, minden hétre egy font szalonna és a szarujokba egy meszely só [17]. Az ökörcsordások bére még kevesebb. 1607-ben Keresztúrban 4 ökör után egy köböl bort, egy krajcárt, minden 2 ökör után egy font húst és egy kenyeret [18]. Liszkán minden pár ökör után 30 krajcárt kapott, egy font húst, egy kenyeret és fél véka életet 1784-ben [19]. A borjúcsordás bérét a megyei határozat 1762-ben így rögzítette: ,, . . . kinek is lészen minden borjutul fizetése 6 poltura, fél kenyér és szalonnára egy poltura az szoktató pénzen kívül ..." [20] A ménespásztor fizetése minden lótól egy máriás, egy kenyér, a kenyéradáskor egy garas. Ezt két részben, Szt. János és Szt. Mihály napokon kapták meg. Idegenektől 17 polturát, egy kenyeret, egy garast kaptak. A görögök és a szüretre jövők idegeneknek számítottak, ezektől egy csikós összesen 20 lónál többet nem vállalhatott. Az idegenek egyszerre kötelesek fizetni [21]. A juhászok bére a végig érvényben levő 1724-es megyei árszabás szerint történt: „ ... az öreg juhnak meg nyirt Gyapja övé, kesztyűre fél bőr bocskorra is . . . kész pénz fizetése az Batsának három német forint. . . Az alább valónak pedig két rénes forint (és az előbbi juttatások) ezeken kívül egy fekete jerke Bárány, fél posoni szapu főzelék . . ." [22]. A kondások kevesebbet kaptak. A liszkai számadó kondás bére 1789ben minden „öregtől (ti. 1 évnél idősebb disznótól) 30 krajcár, fél véka élet, egy kenyér és 1 1/2 font hús" [23]. Közönséges kondásé itt, minden öreg sertéstől 30 krajcár, egy kenyér, egy font hús és egy negyed rész gabona [24]. A mádi kondás bére: „ . . .egy öreg sertés tül 1 1/2 font hús, az alá egy ittze akár mi néven nevezendő főzelék, vagy liszt, egy főzetnyi só, egy házi kenyér, egy negyed rész gabona és 18 krajcár, melly kész pénz két rendbeli bezáráson kilencz krajczáronkint fog beszedetni, fele része a kondásé, fele a Bíróság kezénél marad. Fél esztendősökön felül levő süldőt kettőt számítván esztendősig egy öreg számba. A fél esztendősökön alól minden akar nagyobb akar kissebb malatztól hat krajczár fog fizettetni . . . Ezen jó fizetésért a kondás kötelességében fog állani nap fel költe előtt mindenkor a Város utzáin való kürtöléssel vagy illendő ujongatásokkal a sertés nyájat ki hajtani, és estvénkint a nap le szálat utánn leendő be jövetelekor minden a gondviselése alá bízott sertésről be számolni. ... a nyájat télben is rendessen ki hajtani köteleztetik, ki vévén azon esetet, a 'mellyben valamelly kemény vagy alkalmatlan üdők lennének, a' midőn a' jószágban kár történhetne, akkor egyedül engedtetik meg az ide haza való maradás . . . Isten makkot adván a makkra hajtani is köteles . . ." [25] HÖGYE ISTVÁN