A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dankó Imre: Miskolc első tudományos folyóirata, a Történelmi és Régészeti Közlemények

minden számán következetesen feltüntette, mégpedig a címlapon, a kereten kívül, alul. Az a tény, hogy Miskolc első tudományos folyóirata történelmi, abból is eredhet, hogy a gyorsan növekvő, a gazdaság; ipar és kereskedelem terén mindjobban fejlődő város történelmet, gazdag múltat akart maga mögött tudni. Ösztönzőleg hathatott az is, hogy a szomszédos megyének, illetve a Miskolcnál jóval kisebb, kevésbé fejlődő Sátoraljaújhelynek már 1895 óta (1917—1925 között szünetelt) volt hasonló, történelmi, tudományos folyóirata, a Dongó Gyárfás Geiza megyei főlevéltáros által szerkesztett Adalékok Zemplén Vármegye Történetéhez című folyóirata [2]. Az Adalékok és a Közlemények között sok közös vonás található. Mindenekelőtt az, hogy ahogy az Adalékokat Dongó Gyárfás Geiza önzetlen, áldozatkész egyénisége hozta létre és tartotta fenn addig, ameddig fenn tudta tartani, úgy a Közleményeket Nyíry Dániel és Leszih Andor éltette. De ameddig Dongónak számos munkatársa, sok előfizetője volt és teljes súlyával maga mögött érezhette a megye adminisztratív támogatását, addig Nyíry Dánielnek és Leszih Andornak mindössze egy munkatársa volt: Marjalaki Kiss Lajos. Előfizetője se igen volt, a város támogatásának is hamar vége szakadt. Amint a későbbiekben, a Közlemények repertóriumának közreadásakor látni fogjuk, folyóiratunkat szinte kizárólag hárman írták: Leszih Andor, Marjalaki Kiss Lajos és Nyíry Dániel. A három jó barát érdeklődési köre majdnem azonos volt. A Közlemények szerkesztése már csak ezért sem okozott nagy gondot. De nem jelentett különösebb nehézséget azért sem, mert mind a hárman szorgalmas, sokat kutató, termékeny emberek voltak; a Közlemények, ha csakugyan csak rájuk, hármójukra épült volna, akkor se lett volna soha cikkhiányban. A Közlemények elsőrenden és közvetlenül helytörténeti jellegű. A közlemények zöme adatközlés, kivétel nélkül első kézből vett levéltári adatok publikálása. Ezért ma már mindegyiknek forrásértéke van. Ritkán előfordult, hogy Miskolctól, Borsod megyétől távol eső tárgyakról írtak, de ezekben az esetekben is mindig megvolt a szoros kapcsolat Miskolc, Borsod megye vagy a szerző és a távolinak tűnő tárgy között. A Közlemények szerzői a folyóirat domináns műfaja, az adatközlés természetének megfelelően pozitivisták voltak. Ritkán kommentálták anyagukat, inkább anyagot akartak azok számára biztosítani, hozzáférhetővé tenni, akik alaposabban kívántak foglalkozni Miskolc és Borsod megye történetével. Anyagválogatásukat, a közölt anyaghoz fűzött kommentárokat erős lokálpatriotizmus jellemzi. Ez, erőssége ellenére sem ragadta őket túlzásokra, meg nem alapozott megállapítások tételére. A Közleményekre jellemző lokálpatriotizmust legszebben mutatja az a vita, ami Marjalaki Kiss Lajos és az akkor (1927-ben) megjelent történelmi atlasz szerzői, Barthos Indár és Kurucz György között lefolyt. Marjalaki Kiss Lajos a történelmi atlasz szerzőitől a nem jelölt borsodi népvándorlás-honfoglalás-középkori adatokat kérte számon. Az a körülmény, hogy a Közleményeket voltaképpen hárman csinálták, jól illusztrálja az a tény, hogy törekvéseiknek nem volt visszhangja. Miskolc és Borsod megye közönsége még 1926—28-ban sem érett meg egy társadalomtudományi folyóirat fenntartására.