A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dankó Imre: Miskolc első tudományos folyóirata, a Történelmi és Régészeti Közlemények

Miskolc első tudományos folyóirata, a Történelmi és Régészeti Közlemények Maijaiaki Kiss Lajos emlékére Közismert, hogy Miskolcon a műveltség kérdése, a tudományos kutatás hosszú időn át háttérbe szorult a gazdasági fejlődés mögött. Legbeszédesebb bizonyítéka ennek az a tény, hogy az élet sok más területén oly jelentős városnak hiányoztak az alapvető kulturális, tudományos intézményei, köztük például a város tudományos kutatással foglalkozó erőit összefogó folyóirat is. Az első miskolci tudományos folyóiratnak, a Miskolc thjf. város Hivatalos Értesítőjének mellékleteként 1926-ban megjelent Történelmi és Régészeti Közlemények vehető. Az első számon még nem tüntették fel az alcímet: Miskolc Város és Borsodvármegye Múltjából, Az első szám címlapja más vonatkozásban is hiányos volt, nem szerepelt rajta semmiféle dátum sem, se a füzet száma, évfolyamjelzése, valamint az sem, ami aztán a későbbi füzeten rajta áll, hogy tudniillik „Megjelenik évente négyszer". Az első szám is feltüntette viszont a címoldalon a szerkesztő (Nyíry Dániel főlevéltárnok) és a szerkesztő helyettesének (Leszih Ander múzeumi titkár) nevét. A Történelmi és Régészeti Közleményeket a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája gondosan számon tartja. A bibliográfiai adatok közlése után ezt írta róla: „Leszih Andor a BorsodMiskolci M^úzeum őre és Nyíry Dániel Miskolc város főlevéltárnoka, Miskolcra vonatkozó régészeti adatoknak, a történészek számára hozzáférhetővé tétele céljából szerkesztette a lapot" [1]. A nem egészen helyes megjegyzés fontos megállapítása az, hogy „történészek számára", tehát szakembereknek készítették a folyóiratot, vagyis a Közlemények valóságos tudományos folyóirat volt. Ahogy a bibliográfiai adatok elárulják, sajnos, a Közlemények is csak kezdeményezés maradt, 1928-ban, a III. évfolyam 1—2. számával, ami folytatólagosan a folyóirat 8—9. száma volt, megszűnt. Érdekessége a Közleményeknek, hogy az egyes számokat folyamatosan is számozták, azonkívül folyamatos volt az oldalszámozás is. Eszerint a Közlemények összesen 212 oldalon jelent meg. Ez a számozási és paginálási rendszer egyrészt praktikus és nagyban megkönnyíti a bibliográfiai feldolgozást, másrészt feleslegesen komplikált és egy ilyen kis terjedelmű, rövid életű folyóiratnál semmiképpen sem indokolt. Különben a Közlemények külalakja is tiszteletet követelő volt. Formátuma közelebbről aligha meghatározható, úgynevezett acta-formátum volt, 30,8x23,4 cm nagyságban, álló alakban. A borítólap sötétzöld színű vékony karton volt, amit szecessziós virágmotívumkeret övezett. Alul egy bagolyt, fénylő gyertyát, oklevelet, könyvet ábrázoló emblémát alkalmaztak, nyilvánvaló célzással a folyóirat történeti jellegére. Egyébként a folyóirat minden számát a Magyar Jövő Nyomdaüzem és Lapkiadóvállalat R.-T. (Miskolc, Hunyad utca 21.) jelentette meg. Ezt a nyomda a folyóirat