A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Az első magyar műszaki könyvtár és ritkaságai Miskolcon

[66] Szentpéterről vö. JKKR 63., 75., 84., 87., 105. és 224. p. [67] Csorna József: Abaju-Torna vármegye nemesi családai, Kassa, 1897. 422. [68] OL: Lónyay es. P 451. sz. 32. -köteg (Genealógiák). [69] OL: Lukács cs. 9. csomó, Danes családot illető iratok jegyzéke. 1807-ben Bónis Zsigmond hagyatékából Övári Miklóst és Danes Károlyt illette tíz sertés. Danes mindet átvette és kötelezte magát, hogy amíg Óvári Miklós él, óveniként 3 db. másfél éves sertést ad neki. [70] Kazinczy Ferenc: Levelezése. XXIII., 283. Az első magyar műszaki könyvtár és ritkaságai Miskolcon A magyar művelődéstörténet, ezen belül a magyar könyvtártörténet egyik legérdekesebb emléke a közel kétszáz éves selmeci Bányászati Akadémia könyvgyűjteménye, amely jelenleg a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Központi Könyvtárában kapott otthont. Ez az ún. „Selmeci Műemlékkönyvtár' hazánk legrégibb és Európa második műszaki könyvtára. Alapja az 1735-ben alapított selmeci bányatisztképző iskola kevés számú könyvanyaga volt. Kezdetben, mivel a műszaki képzésben a gyakorlat dominált, és ezért elegendőnek bizonyult a professzorok saját könyvanyaga, tulajdonképpen az egyes tanszékeken volt csak könyvtár, vagy legalább könyvgyűjtemény. Mária Terézia 1770-ben a selmeci bányatisztképzőt akadémiai rangra emelte, egyben előírta az akadémia alapító levelében, hogy az elméleti oktatás színvonalának emelése érdekében, a professzoroknak az auditóriumok számára az általuk előadott tárgyakból tankönyveket kell írniuk. Ezek a könyvek ma már a magyar műszaki felsőoktatás-történet felbecsülhetetlen értékű rekvizitumai. Ezek a könyvek, továbbá az 1770ben beszerzett magyar és osztrák bányarendtartások és bányajogi kézikönyvek képezték az elméleti oktatásnak és az akadémia könyvtárának az alapját. A bányászat és a kohászat műszaki színvonalának a XVIII. században bekövetkezett fejlődése, a természettudományok és a felvilágosodás korának tudományos eredményeivel együtt járt, hogy a tudományos munka hovatovább elképzelhetetlennné vált olyan könyvtár nélkül, ahol a felhalmozott ismeretanyaghoz az akadémia oktatói, professzorai és diákjai egyaránt hozzáférhettek. Természetesen nem szabad a XVIII. század könyvtárait, még egy olyan tudományos intézet könyvtárát sem, mint amilyen a Selmecbányái akadémia volt, a mai mércével megítélni. Rendszeres beszerzésről, a könyvtár szakszerű kezeléséről, vagy könyvtári szolgáltatásokról nem beszélhetünk. Csak 1774-ben eszközölte az akadémia az első nagyobb beszerzést, amikor Peithner Tádé professzor magánkönyvtárát megvásárolta a kincstár 4000 forintért, az iskola számára. Az ún. „Peithner-hagyaték" képezi mind a mai napig a könyvtár legértékesebb részét, értékéről csupán némi fogalmat adhat az a tény, hogy a kincstár a korban példátlanul nagy összeget fizetett ezért a hagyatékért. 1808-ban már több