A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Újságírók, lapszerkeszltők, művészek...

tos kérdést. Ekkor mondta a közbeszóló jó hangosan: így már értem. Rácz Gábor pedig megjegyezte: csakhogy kigyúlt a fejében a négyeslámpa! 2. Alkalmasint az avasi pap. Miskolc legrégibb temploma az avasi református templom; a Deszkatemplom a XVIII. század elején, a Kossuth utcai ,,kakastemplom" a XIX. század első évtizedében lett kész. így a régi, avasi templomhoz fűződött a legtöbb hagyomány. Az avasi papság tekintélyes papi állás volt, megüresedés esetén mindig sokan pályáztak rá, köztük a legkiválóbbak is. Egyik-másik avasi papból esperes, püspök is lett, többen pedig nagyobb tanultságukkal, tudományos egyházi műveikkel növelték a maguk s általában az avasi pap tekintélyét. Sokszor fordultak hozzájuk intézmények és saját híveik, mert hiszen ki tudna ebben eligazodni, ki tudna arra tanácsot adni? . . . Alkalmasint az avasi pap. így aztán a szólás a közhitben az avasi papot a biztos tudás, az igazságos ítélet, szinte a fellebbezhetetlenség tulajdonságával ruházta fel. A mondás elterjedt, a század elején még gyakran lehetett hallani. Magam például egy kondói asszonytól, özv. Tóth Józsefnétól hallottam sokszor. Ha felvetődött a kétely: ki tudja ezt, ki tudná ezt megmagyarázni, készen volt a biztos válasz: ..Alkalmasint az avasi pap." CSORBA ZOLTÁN Újságírók, lapszerkesztők, művészek... (Adalékok Miskolc város két világháború közötti művelődéstörténetéhez) Ami Miskolcon 1945-ig a kultúrát, irodalmat, humán műveltséget, szellemi igényességet jelentette, az valamilyen formában kapcsolatos a kor sajtójával, és azzal a mozgékony szellemű értelmiségi csoporttal, amelyhez elsősorban a miskolci hírlapírás és sajtó (hivatásos és nem hivatásos) gárdája tartozott. A miskolci sajtó akkori vidéki viszonylatban színvonal, példányszám és szakmai szempontból az egyik legnívósabb vidéki publicisztikát reprezentálta. Tulajdonképpeni újságírásról Miskolcon csak 1901től lehet beszélni. Ekkor indult a Miskolci Napló és került Miskolcra a magyarul is alig tudó, szabadkai születésű Huberth János, aki az első „hivatásos" újságíró volt a városban. Sokáig — 1918-ig — az újságírók zöme az újságírással csak mellékesen foglalkozó dilettáns volt, vagy fiatal, pályájuk kezdetén álló, jó tollú ügyvédekből, félbemaradt jogászokból, állami tisztviselőkből, tanáremberekből verbuválódott. Az első rendszeresen megjelenő, hivatásos újságírót alkalmazó napilapnál, a Miskolci Naplónál kezdte többek között Földes Gusztáv, Putnoki Béla, Görgey László, Kovács Gábor és Gál György — Földes kivételével mindannyian jogi doktorok. Jellemző, hogy