A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: "Újabb adatok Jókai tardonai tartózkodásáról

aztán el nézte, hogy annak kereke mint forog, órák hosszáig vagy a Haricza forráshoz, mely bent lévén az erdőben — kitűnő vizű gazdag forrás, hol nagyon szeretett lenni, vagy az odvas kőre, honnan igen szép kilátás van, ha ide ment, mindig vitt magával szalonnát, kenyeret, délben tüzet rakott, a kenyeret a tűznél megpirította, azután szalonnát sütött, kenyerét jól megcsepegtette a zsírjával, ezt nagyon szerette, azt mondta, hogy annál nincs jobb a világon. Onnan el lehet látni a Kárpátokig, a sajószentpéteri járás majdnem minden községét, innen van az az adoma is, hogy egyik főszolgabíró, ki nem egész szerette községeit meglátogatni, s neki ezért szemrehányást is tettek, egyik vadászaton így szóla, lám azt mondják, nem látogatom meg községeimet, pedig látjátok innen mind meglátom. Egyik napon jött atyámhoz Szent Imrey a Nagy vadász, Csányi és Bodolayval, Jókai már akkor ott volt, no vadászni megyünk gyertek ti is, — ugyan hogyan, hiszen puskánk sincs, majd lesz, nem tágítottak, vitték őket magokkal. Szent Imreyéknél ellátták őket puskával, . . . egy-egy . . . csövű flintát adván a kezökbe — elindultak tehát vadászni a Bükk felé. A maimkai szőlőknél azt mondta Szent Imrei, no ezt a szőlőt nézzük először is, itt lesz nyúl, két felé elosztották magokat. Atyám Jókaihoz maradt, egyik sem vala gyakorlott vadász, Szent Imrey Csányi és Bodolay együtt maradtak, azt mondta Szent Imrey, no Endre meg Jókay menjetek ki a szöllő aljában a kutyákat ott eresszétek el, mi pedig megyünk a szöllő tetején, ők mondták, hogy ha nyúl lesz, az a partnak fog szaladni, s ők ott lesznek — Atyámék alig mennek pár száz lépést, s csakugyan a szőlő garádjából kiugrik egy nyul, persze mind a ketten rá lőnek, de a nyul elszaladt, egymás szemébe néznek, s nevetnek no ezt bizon meg lőttük — s kezdték puskájukat megtölteni, egyszer csak elébök áll egy fiu, s azt mondja Tisztelendő Ur, tetszik látni ott azt az embert, látom, hát azt a nyulat amit megtetszettek lőni, az az ember vette fel, nála van, jól van fiam, derék fiu vagy, nesze itt van egy húszas, tedd el amiért meg mondtad. És nollevele rajta mentek az emberen, hol van a nyul, elővele, az ember csak néz, miféle nyul, nem láttam én hírét sem, de hogy nem, épen most mondta egy fiu, hogy azt a nyulat amit meg lőttünk, maga vette fel. Nem láttam én, Atyám pedig meg lát egy szűrt egy közel levő körtefa alatt, oda megyén azt felteríti, hát alatta van a nyul, no látja azt mondja hogy nem látta, s ime itt van, s azt onnan felveszi, a paraszt azt mondja, igaz hogy az ott van, de azt gondoltam, hogy azt csak én ütöttem agyon. — aztán se szó se beszéd, a nyulat el viszik. — mikor már jó messze vannak, atyám csak elkezd nevetni, s azt mondja, hallod Móricz ugyan ez a nyul meg van-e lőve, nézzük már meg, megvizsgálják, hát biz azon lövést nem találnak, no teringette, akkor lőjük meg hát, mert így nem hiszik el hogy mi lőttük, nyomban felakasztották egy fára, s ott célt lőttek bele, Atyám lőtt először s ellőtte a fülét, másodszor Jókai, ő épen alsó lapoczkán találta tehát meg lett lőve alaposan. — Vitték magokkal be az erdőbe, össze barangolták az Örvénykő tájékát de biz nem jött rajok vad, — nem sütötték ki többet a puskájukat, aztán meg fordultak, le mentek a Haricza forráshoz, mint ahogy a találkozást megállapították, már ott volt a 3. társ, épen letelepedve étkezni kezdettek ők is letették a 6 S