A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)
MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Gyallog, szekéren, gyorskocsin, vonaton Miskolcról Pestre
esve. Midőn némellyek közülünk ki lépni akartak, akkor vettük észre, hogy zárva vagyunk. Végtére is találkozott köztünk egy izraelita ifjú, ki felnyitá az ajtót, de a' kiszállott férfiak azzal léptek vissza, hogy az utolsó ítélet van jelen. Szerencse, hogy Zólnay Sándor 2 ' 1 tanácsára sylvóriumot és süteményt hoztam magammal, mert már az éhség is kezdett jelentkezni, minthogy nappal alig ettem valamit. Az éj jet szunyókálva töltvén el. December 22-én reggeli öt óra tájban lámpánk olaja is kiégett. Végre kivirradt ugyan, de még jobban elborzadtunk a' hófúvatok megnevekedésétől, s bosszankodtunk azon, hogy a' vasúti személyzetből senki nem jött felénk sem. Egy pár fiatal emberek vállalkoztak az őrházakba menetelre. Sikerült is nékik onnét sült kromplit, pirított barna kenyeret hozni. Ekép' legalább némikép' megújultunk. Végre déli 11 óra tájban megérkezett a' szabadulás' ideje. A' hótorlaszok elhányatván, a' mozdony megindult, 's a' nyíregyházi indóházba száltunk be. Ezen nap csak várakozással tőit el. December 23-án estve végtére megnyílván a' vaspálya, Miskólczra haza értem." 25 Az erős hófúvás miatt tehát három napba tellett Pestről a Miskolcig tartó vonatozás. A pesti utazások időtartamát, a menetidőt már csak egy új szárnyvonal, a Hatvant Miskolccal összekötő vonal rövidíthette meg. 1870. január 8-án írja naplójába Szűcs Sámuel az alábbiakat: ,, . . . ismét egy emlékezetes napja városunknak, mellyen a' miskolcz—hatvani, illetőleg pesti egyenes vaspálya megnyittatott, 21 ' A 190 kilométerre lecsökkent távolság miatt a menetidő már egészen megrövidült. 1885. szeptember 19én utazik naplóírónk először ezen az új szárnyvonalon, a pest—miskolci egyenes vaspályán. ,,A' mai napon — írja naplójában — d. u. 4 és 1/2 órakor indultam jó testvéremmel Miklóssal . . . Esti 9 és 1/2 órakor érkeztünk a' tündérszépségű indóházba." 2 ' A menetidő tehát mindössze 5 órára rövidült. A „gőzmozgony" vontatta vonat ekkorra tehát már valóban a kor vívmánya lett. A napló írójának a rövid idő alatt élménye már nem is akadt, szűkszavú lett tehát a közlése is. A vonat ekkor indult el a tömegközlekedési eszközzé válás útján. A gyorskocsi még hetenként mindössze csak 30 utast szállíthatott Pestre. 1859-ben 17 000 miskolci utazott Cegléden át a fővárosba vonattal. Az új vonal megépítése után egy esztendővel 87 573 utas vette igénybe Miskolctól Pestig a vonatot. 28 Egy esztendővel később már tízezerrel magasabbra emelkedik az évi utazók száma. Ahogyan csökkent a menetidő, úgy növekedett az utazószám, s ugyanúgy csökkent az élményszerzés lehetősége, hiszen a romantikát, a veszélyt, a szépséget, az ismeretet nyújtó gyalogutazás már a múlté lett. Egy-egy pesti utazás mindennapossá vált. Ma, amikor két óra alatt érünk az ország szívébe, gondolnunk kell arra is, hogy hányszor fagyott el a Kisdánielek lába, hányszor szidták a Hatvantól Aszódig tartó út porát vagy sarát a szekeresek, a batárkocsisok, s hányszor kellett vesztegelnie a hóban fagyva a Pestre, vagy onnan Miskolcra tartó vonatnak. KILIÁN ISTVÁN