A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Joó Tibor: A tarcali „Piéta"

tehetetlenül hever anyjának, Máriának a térdén, aki imára kulcsolt kézzel, bánatos arccal fohászkodik. Kétoldalt egy fiatal férfi és egy ifjú asszony hajlik áhítatosan a holttest fölé. Testüket meggörnyeszti a mélységes bánat, de fájdalmukat nem mutatják ki hangosan."

12 A kép bal szélén térdelő fehér ruhás ember a kép adományozója, de sem elhelyezése, sem jelenléte nem töri meg a kép szerkezetét. Az avignoni Piéta lényegében három alakkal fejezi ki Jézus siratásának érzéseit, azokat az összetett érzéseket, melyeket előtte is és utána is a legtöbb festő nagyobb számú ember jelenlétével, magatartásával illusztrál. Ez a megoldás reámutat arra is, hogy a sirató csoport középrésze — melyet a szobrászok már a XIV. században kezdtek trónszékre emelni, külön kihangsúlyozni — önmagában is kifejezheti a végtelen bánatot, az anya mérhetetlen fájdalmát, az Anya és a Fiú utolsó, meghitt együttlétét. Nem 1. kép, A dubrovniki ferences templom Pietája