A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: Gyümölcsfeldolgozás Filkeházán

megsütötték. Zsírral bekenve, esetleg cukrozva fogyasztották. A krumplilángosnál a reszelt főtt burgonyát liszttel, vízzel és sóval keverik össze, majd a palacsintához hasonlóan elnyújtják. Ezt is a tűzhely vasán sütik meg, és zsírozva fogyasztják. A munka befejeztével minden edényt a szoba közepén hagytak, a magot sem öntötték ki, mert az elviszi a hasznot és nem tudnak aludni. A mag egy részét később a sertéseknek adták, a többit a szemétdombra öntötték. A lekvárfőzés napján korán ébred a család, mert ez hosszadalmas munka és a gazdának elő kell készíteni. A szükséges felszerelést már az előző napokban beszerzik, mert nincs mindenkinek a faluban, előfordult, hogy a szomszéd községből kérték kölcsön. A lekvárt mindig rézüstben főzik, nagysága változó. A kölcsönkért felszerelésért a második világháború előtt egy napot kapáltak, vagy a mosásnál a sulykolásban segítettek, de előfordult, hogy egy véka szilvát adtak a tulajdonosnak. Jelenleg négy lekvárfőző felszerelés van a faluban, ezért 40—50 Ft-ot fizetnek egy alkalommal vagy egy napig dolgozik valaki a családból.'

1 A századfordulón az első világháború idején még nagy fakanállal, Zopat/cóval kavarták a lekvárt."' a kezüket pedig ruhával jól becsavarták, nehogy megégessék a forró lekvárral. Azóta terjedt el fokozatosan a kavaró. Ez a szerkezet megkönnyíti a kavarást és egyszerre nagyobb mennyiségű szilvát lehet az üstbe tenni. A kavaró legfontosabb része a kelep vagy kotoló, derékszögben egymásba illesztett két deszka, amelyeket lepkének neveznek (1. kép). Az üst elhelyezése, felállítása a századfordulótól sokat változott. A legrégibb módszer szerint az üstöt kemenceszerűen kiásott gödörbe helyezték, földdel körültapasztották, így jobban tartotta a meleget és 1. kép. A kavarószerkezet részei 2. kép. A földbe helyezett üst rajza