A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Zádor Tibor: A Sárospataki Kollégium szerepe B.-A.-Z. megye testnevelésében és sportéletében

Ez a rendszeres sporttevékenység kamatozott az 1891-ben Budapesten megrendezett első országos tornaversenyen, ahol Szinyey Géza gimn. VII. osztályos tanuló kopjavetésben első díjat nyert. 1895-ben részt vettek a debreceni kerületi versenyen, ahol Tariska Dezső futásban, Kulcsár István magasugrásban, Piskóti Ferenc távolugrásban első, Horváth Dezső 200 méteres akadály futásban második díjat nyert. Tízes csapatversenyben megnyerték a kötélhúzást. A főiskola csapata a buzogány gyakorlatokirt és a katonai gyakorlatokért díszoklevelet kapott. A pataki diákság sportjának megvoltak a maga forrásai. Nem csak a diákok sportoltak, hanem a községek lakosai is. A feljegyzések megállapítása szerint a diákok nagyrésze éppen olyan helyekről való, ahol a köznép fiatalsága ünnepnapok és vasárnapok délutánjain igen szívesen veszi kezébe a labdaütőt és a tekebotot, tehát a diák otthonról hozza magával előismereteit. E feljegyzések szerint azokra a köznépi sportjátékokra gondolhatunk: métázásra, tekézésre (ez utóbbi nem azonos a mai városi köztudatban szereplő kuglizással), melyeknek évszázadok alatt kialakult játékszabályai voltak, s melyeket szinte napjainkig, századunk 30-as évéig játszottak falun, tanyán. A kollégiumban már csak csiszolódik a technikája, finomodik az ütése, futás közben könnyebb lesz mozgása, más-más vidék kitűnő iátékosaival kerül össze, ezáltal annak cseleit, fogásait is eltanulja. Ezért írja Porzsolt Lajos a Budapesten 1885-ben megjelent Magyar Labdajátékok című könyvében: „Legnagyobb szakértelemmel és kedvvel játszanak különösen a csurgói, gyönki, pécsi, gyöngyösi, kecskeméti, sárospataki, debreceni, pápai és nagyváradi diákok." A torna, az atlétika és a gimnasztika mellett tért hódított az úszás is. A. Bodrog partján életbiztonsági szempontból is annyira fontos uszoda eszméjét legelőször Antalffy János tanár pendítette meg, ami 1863-ban az iskola áldozatkészsége révén megvalósult. 1872-ben leégett, helyette újat építtetett az intézet, amit azonban 1876-ban vihar rombolt össze. Egy vállalkozó 1889 júniusában ismét felépítette, akinek az iskola évi 200 Ft bért fizetett, amiért mindegyik osztály hetenként kétszer megfürödhetett május 1-től június 30-ig és szeptember 1-től 15-ig. A 60—70-es években úszómestereket is tartott az iskola, később egymást tanították a tanulók. Sokan hódoltak a természetjárásnak is. Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakossága büszke lehet arra, hogy Magyarországon először Sárospatakon lett a testgyakorlás az iskolai nevelés szerves részévé. ZÁDOR TIBOR