A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 10. (Miskolc, 1972)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Zádor Tibor: A Sárospataki Kollégium szerepe B.-A.-Z. megye testnevelésében és sportéletében

1833-ban Budapesten főleg gimnasztikai gyakorlatok oktatásán alapuló intézetet nyitott, előzőleg Sárospatakon is tartózkodott, ahol a köztudatban már gyökeret vert egy hasonló testnevelési sportintézet létesítésének az igénye. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a sárospataki főiskola elöljárósága a szellemi nevelés mellett a testi nevelésre is — évszázadokon át nagy gondot fordított már akkor, amidőn más iskolák a testi neveléssel még nem foglalkoztak. Itt nagy szerepet játszottak azok a külföldön is tanult hallgatók, akik hazakerülve, mint tanárok a testi nevelésügy buzgó apostolai lettek; tapasztalataikat alkalmazták, s olyan létesítményeket hoztak létre, (téli és nyári tornahelyek, uszoda), amiről más helyeken csak az 1868. XXXVIII. tc. életbe léptetése után kezdtek gondolkozni. Matolay Elek 1869ben Pesten kiadott Torna Zsebkönyv-ének 26. lapján, amidőn Magyarország tornázás-történetéről ír, 1863-at teszi kezdő évnek s ezeket mondja: ,,Egyes protestáns tanintézetek s egyes magánintézetek szereztek ún. gymnasztikai szereket már évtizedek előtt, s azokat úgy, ahogy használták." A sárospataki főiskola éppen ezek közé az intézetek közé tartozott és amint Erdélyi János közigazgató 1858. június 4-én tartott hivatalos jelentéséből látjuk, nemcsak „úgy, ahogy használták", mert Erdélyi János ezeket írja: „Most a régi Czigánysor, mintegy az erőnek vására van berendezve a testi gyakorlásra szükséges eszközökkel, hol a kis és nagy tanítványok versengése kicsiben ama klasszikái kort idézi az ember elméjébe, melyről a görög és római költőkben annyit olvashatunk. Valósággal ama testgyakorló tér éppen a bölcsészeti hallgatói teremmel átellenben, klaszszikai emlékezetet nyújt: vajon ne hízelegjünk-e magunknak, mint a régi Athén polgárai egykor, hogy városunkban egymás szomszédságába estek a stoa és a palestra." Az 1858. szeptember 21—23. napjain Tállyán megtartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 33. pontja intézkedik — Antalffy János tanár jelentésére és kérelmére — a gimnasztika és az uszoda ügyében-. A vallás és közoktatásügyi miniszter a fürdést és az úszást csak évtizedekkel később. 1892-ben ajánlja a középiskolák tanulói részére, s ugyanakkor az uszodával nem rendelkező városok iskolai tanulóinak kedvezményes vasúti jegyet biztosított a közelben fekvő fürdőhelyekre való utazáshoz. A testgyakorlást az elemi és az első, második gimnáziumi osztályok számára a kötelező rendes tantárgyak közé felveszik olyanformán, hogy tavasztól késő őszig hetenként kétszer, délután 6 és 7 óra között tanítják. A tanító díja ideiglenesen 40 pengő forint. A képezdei (tanítóképzős) tanítványoknak is ingyen tartozik órákat adni. Ezenfelül az önként vállalkozó, vagy magántanítványok által fizetendő tandíj a tanítót illeti. Ezek a tanulók heti 2—2 órai tanításért 1 forint 40 krajcár évi tandíjat fizetnek. A testgyakorló tér kőoszlopokon álló fedéllel való ellátására a költséget a főiskola közpénztárára hárítja az egyházkerületi közgyűlés.