A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Szovjet kórház Lillafüreden

1945. január 5-én már a palotaszállóban dolgozott. Itt azonban ekkor, 1945 első hónapjaiban, nem kórházat, hanem szovjet katonai üdülőt rendeztek be. Bokros József megőrizte belépési engedélyét, amelynek érvényességi ideje 1945. február 5-ig tart. Az igazolványt a 16967-es posta számú szovjet egység majorja írja alá. Bokros József 1945. március 27-én új igazolványt kap. Ezt azonban már a 4437-es számú tábori kórház parancsnoka, Iljicsev, és gazdaságvezetője Szosztavova írják alá. A második belépési engedélyt 1945. július 31-ig az EG 4437-es kórház új parancsnoka Cslenov meghosszabítja. Az engedély szerint tehát 1945. március 27-én már kórház működik a palotaszállóban. Itt előbb, feltehetőleg március 26-ig amputált lábú és karú katonákat helyeztek el. Részükre — a visszaemlékezők szerint — Németországban gyártott művégtagokat hoznak, s a betegek itt tanulják meg ezek használatát. Március 27-től már új intézmény kap helyet a szállóban Ide hozzák a tüdőbeteg szovjet katonákat, s részükre tüdőszanatóriumot létesítenek. Mind a négy visszaemlékező egybevágó állítása szerint a katonakórházról Maksay által készített fényképeken már a tüdőkórház személyi állománya és betegei láthatók. Maksay a Lillafüreden készített fotók negatívjait egy fotópapír-dobozban tárolta, s erre tintával feljegyezte: „Lillafüredi negatívok 1945. V. 26—" A záródátum hiánya annyit jelent, hogy május 26-a után még más napokon is fényképezett, de annyit is a korábbiak ismeretében, hogy ekkor még tüdőszanatórium volt Lillafüreden. Edőcs Károly szerint 1946-ban még szovjet tüdőszanatórium volt a palotaszálló. Végleges kiköltözésükről nem áll adat a birtokunkban. Adatszolgáltatóink emlékeznek a pedáns rendre. Bár háborús körülmények voltak, nekik mint szerelőknek a betegszobákba vagy a kórháznak berendezett épületrészekbe csak fehér köpenyben volt szabad bemenniök. A betegeket pizsamával, pongyolával és papuccsal látták el. Az élelem biztosítására az erdészetnek ma is meglévő garázs helyiségeiben marhaistállót rendeztek be. s innen szállították a betegek részére a tejet illetve a marhahúst. A tehenek fejese a község asszonyainak a feladata volt. Már az üdülőben is a habomból ideiglenesen kivont, szabadságra engedett katonaturnusok váltották egymást általában két hetenként. De miről beszélnek a képek? Tárgy szempontjából két csoportba sorolhatók. Az egyikbe a pillanat-, a másikba a beállított felvételek tartoznak. A pillanatfelvételek természetesen értékesebbek, hiszen a kórház életéről, a gyógyítás módozatairól, a kórház lakóinak, a betegeknek és a személyzetnek a szórakozásáról, tanulásáról beszélnek. Készült kép a fogászati kezelésről, röntgen készülékről, egy pneumotoraxszal

8 végzett vizsgálatról. Képek árulják el, hogy a kórháznak önálló patikája volt, a laboratóriumban mikroszkópos vizsgálatokat folytattak. Pedáns rend és tisztaság uralkodott a kórház konyháján. A palotaszállóban még ma is ugyanazt a tűzhelyet használják.

9 A személyzet még a konyhában is frissen vasalt fehér köpenyben látható. Étkezőhelyük a palotaszállóban ma is használatos étterem volt. 2-4 ágyas betegszobáik voltak. A tuberkulotikus betegeket az erkélyen csoportosan nyugágyban pihentették. A betegeknek tornászniok, sétálniok is kellett. A gyógyuláshoz békebeli feltételeket tudtak teremteni. Olvasótermet rendeztek be, itt könyvek, folyóiratok, napilapok, képeslapok voltak.