A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)
MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Szovjet kórház Lillafüreden
az utakon végig. Egész barátságosan viselkedtek. 9 órakor váratlanul bejöttek az irodába átnézték(!) a szekrényeket, foto filmet és papírt kértek, volt köztük egy százados és egy őrnagy. Adtam amit kértek és egy 6-9-es fényképező gépet is. A százados adott 200 pengőt, új magyar pénzt amit a vörös hadsereg adott ki, ekkor békében elmentek. Az ajtóra kiírták a jelüket: T. 54 f és azt mondták ne engedjünk senkit többé be. Később jött két fiatal katona hogy csináljak neki felvételeket, azután újabb kettő jött még mind szépen viselkedtek. Később délután még két kerékpáros jött, hogy adjak nekik kis filmet, volt két Agfa színes film azt adtam oda nekik. Fizetek (!) 50 pengőt. 4 ora felé ismét jött egy katona és egy helyi ember hogy hivat egyik tiszt a bérházba hogy ott fényképezzek(í) le egy orosz halottat akinek arczára a németek brutálisan szovjet csillagot vágtak ki . . Maksay tehát Diósgyőr felszabadulásának szinte már második órájában készített szovjet katonákról fényképet. A következő nap munkája csak szaporodott. Erről így ír naplójában: ,,Deczember 4 Hétfő — nyugodtan indult jelentkezni nem kellett. 9 ora felé jött két orosz képet csináltatni . . . délfelé másik három felvételt csináltatott, fizetek(!) 100 pengőt előre. Délután jött három ápolónő nagyon barátságosak és előzékenyek. Három óra felé husz katona jött külömböző csoportokat csináltattak(í) és fizettek 600 pengőt, csak úgy marékkal adják a pénzt. ígérték hoznak kenyeret és gyertyát. Később ismét jött két orosz hogy holnapra csináljak nekik képet fizettek 80 pengőt. Aliig tudok előhívni, másolni meg nappali fényel(!) kell, ami igen lassú, de kényszerűségből csak megy ez is . . . Pereces felé mennek az oroszok. Kacagják, hogy milyen rossz véleményt mondtak róluk a németek, valóban sokkal szebben viselkednek mint ők. Este 7 órakor csend van, de 11 órakor felzörgetek(!) hárman hogy adjam oda a délutáni felvételeket egy ora hosszat itt voltak. Decz. 5-én reggel 6 kor kezdtem dolgozni lemásoltam harmincz képet akkor már felvételre jöttek, felvétel, beszélgetés másolás ugy igénybe vett, hogy állig vettem észre hogy már dél van, ebédre nem volt idő, folyton jöttek. Harmincz negyven ember volt benn az udvaron egyszere(í) . . . pénzt csak ugy nyomták a kezembe. Délután jött egy tábornok, ő is csináltatott felvételeket, később ismét jött és rendet tartott az emberek között. Egész barátságosan viselkedtek, semmi baj sem volt, ha villany volna pompás üzletet lehetne csinálni, de így nagy kin dolgozni egyedül mindent, még este is jött egy hadnagy megvett egy gépet, holnapra bort ígért, általában amit Ígértek mindent pontosan elhoztak . . ." Maksay szinte a felszabadulás pillanatától készített szovjet katonákról fényképet. Fiókműterme volt ebben az időben Miskolcon, a mai Tanácsház téren, fióküzlete a lillafüredi tó partján. Itt — fia visszaemlékezése szerint — fotópapírokat, filmeket, levelezőlapokat árusítottak, s alkalmanként a lillafüredi palotaszállóba érkezett vendégekről készítettek pillanatfelvételeket, így kerülhetett kapcsolatba Maksay a Diósgyőrt is felszabadító szovjet egységek mellett a lillafüredi palotaszállóban berendezett kórház betegeivel, személyi állományával.
