A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)
MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál: Helytörténeti adalékok az 1922-es nemzetgyűlési választások történetéhez
3. U. o. II. táblázat. 4. Alapszabályok a Diós-Győri Bányatárspénztár számára. 1888. Miskolc. 5. DGYLT. 14.257/1894. sz. 6. A diósgyőri m. kir. vas- és acélgyár története. 1765—1910. — 25. p. KKM. 7. DGYLT. 34.480/1902. 8. A Diósgyőri Bányatárspénztár Kezelő Hivatala: A társpénztári intézmény rövid leírása. III. rész, 1918. Az átnézeti táblázathoz fűzött magyarázatok. 9. A magyar kir. állami vas-, acél- és gépgyárak diósgyőri társpénztára alapszabálya. 1937. 10. Krajcsi János: A Diósgyőri Társpénztár történeti fejlődésének rövid leírása. Kézirat. 2. p. Birtokomban. Helytörténeti adalékok az 1922-es nemzetgyűlési választások történetéhez Az 1922-es nemzetgyűlési választások története két szempontból is igen figyelemreméltó és emlékezetes esemény volt. Először azért, mert a Bethlen-kormány elérkezettnek látta az időt, hogy az antant követelésére 1920-ban bevezetett titkos választójogot megsemmisítse és a nemzetgyűlés kijátszásával, s megkerülésével visszatérjen a nyílt szavazásos rendszerhez, azzal a módosítással az 1918. előtti állapotokhoz képest, hogy néhány városban, így Miskolcon is, érvényben maradt a titkos választójog. Másrészről; Gömbös Gyula, az egységespárt ügyvezető alelnöke által irányított kormánypárti választási gépezet és közigazgatási apparátus olyan választásokat produkált, amilyenre Magyarországon sem azelőtt, sem azután — kivéve Gömbös miniszterelnöksége idején tartott választásokat — nem volt példa. Példátlan, gyalázatos visszaélések sorozata volt az 1922-es nemzetgyűlési választás, megcsúfolása még azoknak a választójogi rendelkezéseknek is, amelyeket pedig éppen az egységespárt oktrojált rá az ország népére. Volt ezentúl az 1922-es nemzetgyűlési választásoknak egy másik, Borsod vármegye két háború közötti történetében igen lényeges mozzanata is. Nevezetesen ekkor debütált a megye politikai közéletében a korszak egyik leghirhedtebb figurája, Borsodnak közel két évtizeden át főispánja, vitéz Borbély-Maczky Emil. Mint Gömbös egyik legközelebbi és legszélsőségesebb híve, a fajvédőpárt egyik későbbi képviselője, a szélsőjobboldali egyesületek közismert alakjának az ország egyik legfontosabb megyéjének élére történő kinevezése, összefüggőt azzal a Gömbösek által kikényszerített kampánnyal, hogy éppen a közelgő választásokra való tekintettel, váltsák le a vármegyék éléről az összes, „nem elég erélyesnek" tartott főispánokat. Gömbös már az egységespárt intéző bizottságának éveleji értekezletén azzal ijesztgette a kormányt, hogy a „főispánok erélytelensége" esetleg a választási eredményeknek a kormányra nézve nem éppen kedvező alakulását vonhatja maga után. 1
