A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)
MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Saád Andor: Teleki Blanka kufsteini várfogsága és szobor önportréi
s így az agyag mintázásában is könnyen haladt. Egy kis sárműhelye volt saját szállásán berendezve s annak falán talpazatokon több szobrok mintául szolgáltak. Ezen kis műteremben több művet készített a grófnő, ezek közül búcsúul engemet is megajándékozott emlékül, mely harmincöt év óta mindig íróasztalom felett függ. Ezen gipszbe öntött mű a grófnő sógorának, De Gerandó Ágoston francia írónak arcmása, ki igen érdekes ilyen című könyvet írt: Erdély és lakosai*" Valószínűnek tartom, hogy Teleki Blanka kufsteini fogságának idején, Mercandin várparancsnoksága alatt készítette két önportréját és azokat sikerült húgához Parisba kijuttatni. Ezek után feltesszük a kérdést: Hogyan került a két önportré Magyarországra, mostani tulajdonosaihoz? Nézzük előbb a cinkotai példány sorsát. Az itt őrzött szobor talpazatának jobb oldalán „Teleki Jolán 7 ", bal oldalán „Pulszky Johannának Teleki Sándor", hátsó oldalán: „Kolozsvár, 1880'" felírás olvasható. Ebből az következtethető, hogy a szobrot 1880-ban Teleki Sándor ajándékozta Pulszky Johannának. Legvalószínűbb, hogy Teleki Sándor ebben az esetben azonos a koltói földesúrral, Petőfi, Liszt Ferenc, Victor Hugó barátjával, aki Bem seregében ezredesi rangban harcolt, elfogatása után az aradi várból megszökött, majd Londonban, Parisban, Jersey szigetén élt, harcolt Garibaldi oldalán, a kiegyezés évében hazatért Erdélybe. Nyilván élénk összeköttetésben állott az erdélyi emigránsokkal, elsősorban a Parisban élő rokonaival, akik között ott találjuk Teleki Blanka húgát. De Gerandó Ágoston özvegyét, Teleki Lászlót és másokat. így összeköttetésben lehetett Pulszky Ferenccel, akit Kossuth 1849-ben megbízatással Palmerston lordhoz küldött, s aki egészen 1860-ig élénk diplomáciai tevékenységet fejtett ki a magyar ügy mellett, míg végre 1866-ban császári engedéllyel haldokló leányához, Harrietthez visszatérhetett, majd néhány év múlva a Nemzeti Múzeum igazgatójává vált, mint már akkor jól ismert műtörténész. Szerintem a cinkotai szobor talpazatán szereplő Pulszky Johanna azonos Pulszky Ferencnek 1857-ben, Londonban született Polyxenia nevű leányával, aki 1883-ban férjhez ment a kiváló történészhez, Hampel Józsefhez és tevékenységét főleg a nőnevelésnek, a nők munkaképesítésének és a tanítónők ügyének szentelte. így nagyon is érthető, hogy Pulszky Johanna összeköttetésben és baráti viszonyban volt a Telekiekkel és a nőnevelés terén ugyanazon utakon járó De Gerandó Antóniával, Teleki Blanka unokahúgával, aki 1872-től Pesten él és tanít, majd 1880-tól a kolozsvári felsőleányiskolát igazgatja 1912-ig. Elfogadható az a feltevés, hogy az ajándékozó valóban a koltói Teleki Sándor ezredes volt, aki mint De Gerandóék ajándékát még hazatéréskor, 1867-ben hozhatta magával haza Teleki Blanka szóban forgó önportréját, de lehetséges, hogy De Gerandó Antónia hozta magával a szobrot 1872-ben és ajándékozta Teleki Sándornak, ő meg Pulszky Johannának. Ami a zsolcai példányt illeti, nem vitás, hogy az is a Teleki rokonság révén jutott br. Vay Mariskához, s végeredményben jelenlegi tulajdonosához.
