A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Korkos Jenő: Huszárszablyák a XVIII. századból

8. kép: Markolatszerelések Nézzünk meg két szablyaszerelést a század elejéről és a végéről. A két szerelés között helyes racionalizálás látható. A szerelés darabjai a következők: A. penge, B. fa nyél, (nyélvas és tüskék helyei vésve, ék, csuklószíj helyei fúrva), C. fekete bőr, D. spárga, E. ék (a penge rögzítéséhez), F. réz cső, (a csuklószíjhoz) G. markolatvas, H. zárókupak, I. dísz-szögek, (az ékfejek takarásához) J. szögek, (a vasalás rögzítéséhez) K. önttjtt tüskés keresztvas kézvédővel, L. csuklószíj. (A huszár akkor akasztott csuklójára, ha pisztolyáért, vagy karabélyáért nyúlt). A század utolsó harmadában a G., H., J., K., racionalizálódik, a G. átalakul (7. kép). A markolat vas fejébe, a nyélbe, hosszú kupakszöget vernek. így eltűnnek a könnyen kieső szögek. (J.) A vasalás erősebben tart. Megváltozik a kézvédős keresztvas is (K). Az öntést sokszor egyszerűsítik. Tüskék nélkül öntenek, s a tüskéket ráforrasztják. A kosarat a markolatkupaknál szétlapítják, hogy a kézből többet védjen. (Van, mikor sárgaréz lemezből kovácsolják (8. kép). Ezek a fegyverek a kardkovácsok utolsó művei között voltak. A XIX. század fordulóján már az „ipar" készíti őket. Anyaguk, formájuk más. Korkos Jenő JEGYZETEK I. Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása. Bp., 1970. Képek. 80—152. 2. Kalmár János: A magyar kard művészete. Bp., 1938. 60.