A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNY - Kemenczei Tibor: Az őskor művészetének emlékei a Herman Ottó Múzeumban

Az i. e. harmadik évezred derekán területünkön a földművelő újkőkori lakosságot állattenyésztő népcsoportok váltották fel. Ekkor terjedt el a réz felhasználása fegyverek, ékszerek készítésére. A megváltozott életmód magával hozta a művészet átalakulását is. A földműveléssel összefüggő termékenységi kultusz kis istenszobra helyett a kisplasztikái alkotások állatokat ábrázolnak. Ezek többnyire agyagedények részei. Ilyen a Szerencsen feltárt, középső rézkori sírokból kikerült edény állatfejet ábrázoló fülei (9. kép), s egy másik edényből származó állatfejes töredék (10. kép 1). A kerámiaművesség alkotásai közül még a szövés-fonás mintakincséből vett elemekkel díszített edényeket emelhetjük ki. Egyik igen szép darabjuk a Szerencsen talált plasztikusan kialakított mintájú csésze (11. kép). A rézkor utolsó szakaszából (i. e. 2100—1900) származik az Ózdon lelt agyag istenszobrocska töredéke. Az ábrázolás csak a testet mintázza, a fejrész letörött. A bekarcolt díszítés az istennő előrevetett hajfonatát jelzi (12. kép). A termékenységi kultuszhoz kapcsolódó istennő szobrocska egy délről idevándorolt, földműveléssel is foglalkozó népcsoport hagyatékához tartozik. Ennek Ózd-Kőaljai településéről került elő egy szarvasmarha fejét ábrázoló agyagszobrocska is, amely edény része lehetett (10. kép 2). A későrézkorban megyénk területén letelepedett lakosság készítette az őskori művészet kiemelkedően szép alkotásait, a Centeren talált ember alakú urnákat. Egy sírban három ilyen urna volt, míg egy másikban kis csésze kíséretében egy. Az utóbbit őrzi a miskolci múzeum (13. kép). Az ember alakú urnák a halott hamvait magába fogadó istent arázol jak. Hasonló leletek csak a kisázsiai Trója városának II—V. rétegében kerültek elő. 15. kép: Törött agyag istenszobrocska a korai bronzkorból