A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)
NÉPMŰVELÉSI ÉLETÜNKBŐL - Remenyik Jenő: A Kis Jankó Bori országos hímzőpályázat
Nőtanács szervezett kézimunka szakköröket megyénkben, ahol a selyempárna és a böködös párna készítését tanították, a ,,KISZ leány körök"-ben pedig ezek mellett leginkább a horgolás dominált (pl. Arló), de nem is akármilyen horgolás, hanem a kikeményített kosárkák és egyéb csecsebecsék. Nagyon sok helyen találtunk megyénkben hasonló szakköröket. Szerencsen még ma is elrettentő példaként mutatják az akkor rendezett kiállításról készült fényképeket. „így kezdtük" címmel (1. kép). E kézimunkák készítőit ízlésük romlottságáért maradéktalanul nem lehet elmarasztalni. A kispolgári szemlélet légkörében nőttek fel, ezt sugározta környezetük. Nem állt rendelkezésükre elég szakember akik a szépet, a művészit tudták volna nyújtani nekik. A kézimunkázó szakköiök pedig szaporodtak. Egyre több giccset terjesztő kiállítás nyílt munkájukból. Népművelőink nehezen ismerték fel a szakkörökben rejlő ízléstelenség veszélyét. 1953-ban a Megyei Művelődésügyi Osztály, a megyei KISZ. a Megyei Nőtanács két alkalommal is összehívta a megyében működő szakkörök vezetőit. Itt értékelték az eddigi művészi és nevelő tevékenységüket. Szenvedélyes viták voltak. 1958 őszén az akkor működő szakkörvezetők részére megyénkben beindult az első díszítőművészeti szakkörvezetői tanfolyam. 1970-ig kilenc tanfolyamon 160 jól képzett képesített szakkörvezető végzett megyénkben a Népművelési Intézet segítségével. A minősített szakkörvezetők már tudatosan nevelték a szakkörökbe járó asszonyokat és lányokat a művészet szeretetére és ismertették meg velük elsősorban megyénk népművészetét, s olyan amatőr kis közösséget tudtak már kialakítani, akik népművészeti alkotómunkájukon keresztül a szűkebb közösségük ízlésének formálására is képesek voltak. Alkotásaikból egyre több helyi és járási kiállítást rendeztek, amelyeket szívesen megnéztek a községek lakói s ezáltal közvetlenül is hozzájárultak, elősegítették a tömegek ízlésének nevelését (2—3. kép). A megyénkben megindult díszítőművészeti mozgalom kibontakozásának elősegítése, a népművészetet szeretők alkotó munkásságának ösztönzése az évszázadok alatt kikristályosodott népi díszítőművészeti formakincs összegyűjtése és ezek korszerű felhasználásának kibontakoztatása, továbbfejlesztése érdekében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztályának kezdeményezésére, a Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezetek Országos Szövetsége, a Népi Iparművészeti Tanács, a Népművelési Intézet 1962-ben szükségszerűen meghirdette az Országos Kis Jankó Bori hímző emlékpályázatot, melyet először 1963 augusztus 20-án rendeztek meg Mezőkövesden. A pályázatot a megye szülöttjéről, a híres matyó „íróasszony"-ról nevezték el, aki országosan is kimagasló művészi tevékenységet fejtett ki, Kis Jankó Bori néni 1953-ban az első 20 kimagasló alkotó között kapta meg a népművészet mestere kitüntetést. Alapító tagja volt a Matyó Háziipari Szövetkezetnek. 1876-ban született. Nagyapjától és édesanyjától örökölte művészi tehetségét. Nagyon szerette a természetet, a virágokat. Saját bevallása szerint „humva" is rózsákat látott. A megálmodott virágokat, rózsákat művészi alkotó fantáziája segítségével hímezte a párnákra, falvédőkre. Rendkívüli tehetségével a megálmodott és ismert forma és motívumkincseit képes volt úgy variálni,