A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen

valami Grand Prixet nyert Párizsban. Nem is ehhez akarok gratulálni Ferkónak, hanem eszembe jut, hogy 45 évvel ezelőtt egymás mellett állottunk minden héten kétszer egy-egy óra hosszáig a debreceni kollégiumban a tornaórán, ahol ő volt az első gimnáziumban nagyságszerinti sorrendben a legkisebb, az ,,Á" osztályban, ,,B"-ben pedig én ... Mi ketten Medgyessy Ferivel olyan megbízhatatlan jó tanulók voltunk . . . Medgyessy Feri már akkor is birtokában volt egy egészen értelmetlen tulajdonságnak: tudott rajzolni."

0 Medgyessy Ferenc kisebb megszakításokkal Debrecenben élt 1899-ig. 1910-ig rendszeresen „hazajár" Párizsból, Firenzéből, Budapestről. Utána, mint c Százados úti művésztelepen lakó szobrász csak családi alkalmakra és hivatalos megrendelések esetén jön Debrecenbe. Tömören foglalja öszsze megtett útját és életérzését, hangulatát a „Boldogságról" szóló írásában. „Mindig boldog voltam . . . Gyermekkoromban Debrecenben voltam nagyon boldog, diákkoromban Pesten voltam nagyon boldog, művészi pályám kezdetén Párizsban voltam nagyon boldog, azután Firenzében, és most már fél évszázad óta itt a Százados úton vagyok nagyon boldog.'"' 2. Debrecen és környéke szellemi-tematikai-formai hatása Medgyessy művészetére Medgyessy debreceni volta sokkal több puszta születési, életrajzi adatnál. Élete végéig megtartotta debrecenies tájszólását, jóízű debreceni illetőségét. A Kollégium nagyhírű régi professzorainak példája nyugodtságra, egyszerű, puritán viselkedésre intette a kisdiákot és a felnőtt, nagyhírű szobrászt. Nem véletlen, hogy 1938-ban, a Kollégium 400 éves emlékünnepségeire Budai Ézsaiás, Hatvani István, Lugossy József, Balogh Ferenc nagyhírű kollégiumi professzorok, prédikátorok portréját mintázta meg. Ugyanez a szellem formálta Móricz Zsigmondot, a volt kollégiumi iskolatársat: ,,Mi Ferkóval ketten nem hagyjuk magunkat. Mi debreceni virtussal verekedtünk a sorssal, mely néha-néha egy kis cirógatással hajlik ide. De nem az a fő, hanem az, hogy vadul egészséges vért kaptunk az ősöktől, s ez az egyetlen betegségünk, ahogy szegény Ady mondta rám."

7 Az Alma Mater, a nagykollégium, mint építészeti együttes is élete végéig hatott Medgyessy re. Megdöbbenten írt a „debreceni műemlékrombolásról" 1941-ben, cikke és dühe alapját a Kollégium XIX. sz. elejéből származó kőfejeinek megcsonkítása adta. „Gyermekkorom óta áhítattal néztem ezekre a szép, komor, lapidáris, szélesvonású fejekre. Később pedig, ahogy szobrász lettem, az a sejtelmességük vonzott, mi minden érdekesség rejtőzhet a vastag réteggé vált meszelések alatt. íme most megtörtént a kihámozás. De nincs benne köszönet. Az újjáélesztés egyúttal meg is gyilkolta őket . . . Hát így lehet-e megcsúfolni a mi Kollégiumunknak 1803—16-ig nagy műgonddal épített, hazánkban egyedülállóan szép, klaszszikus homlokzatát?"

8 A Kollégium mellett a másik jellegzetesen debreceni élménykör a díszítőművészet régi emlékeinek hatása Erről ír: „Önportré betűkkel" c. szabálytalan életrajzában: >,Ha nézegetem ... a Debrecen és környékbeli