A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Mádai Gyula: Hagyományos fadöntés a Bükk hegység borsodi erdőiben

ugyanúgy irányították a fa dőlését, mint a fűrésszel is dolgozók. A Nagy­alföldön, Hajdúböszörményben is ehhez hasonlóan hajkolnak. 1­A fejszével és fűrésszel végzett fadöntés következő mozzanata a fű­részelés. Ketten dolgoznak nagyfűrésszel a hajk ellentétes oldalán. Nem mindegy, milyen magasságban fűrészelik a törzset a hajkhoz viszonyítva. Ha alacsonyabban fűrészelik, a ledőlő fatörzs nem tud átbillenni a hajkon, s hosszában behasad. Ha a hajkkal szemben halad a fűrész, nem hasad meg a fa. de döntés után köröm marad a tuskón. Legjobb kissé a hajk fölött fűrészelni. Ezt a döntési módot valamennyi vizsgált bükki község­ben ismerik. Legkönnyebb kidönteni az egyenes, talpon álló fát, sokkal nehezebb a görbén nőttet. Ennél előfordul, hogy a szél iránya nem engedi arra dőlni, amerre görbülete miatt hajlik. Ekkor a hajlási irányban fűré­szelik be a törzset, s közben fejszével vas- vagy faéket ütnek a fűrész­nyomba, így irányítják a dőlést. Előfordul, hogy nincs kéznél ék, ilyen­kor a kisgyőri ölfavágó fejszével helyettesíti. Az egyiket élével a résbe helyezi, s ezt társa beljebb üti saját fejszéjével. Döntés után, a fa szét­darabolása közben is előfordul, hogy fejsze pótolja az éket (3. kép). Ha ezután sem dől a kívánt irányba a fa, kötelet hurkolnak rá, s azzal húzzák le. Előfordul az is,hogy a hatalmas, terebélyes fát már döntés előtt le­gallyazzák, tetejét levágják. Ilyenkor a tardonai ölfavágó mászóvasat sze­rel bakancsára (villanyszerelők is használják) s kis fűrésszel (kávás fűrész), valamint kötéllel felszerelve felmászik a fára. Ott lefűrészel egy-egy ágat. Majd a törzs felső, vékony végére hurkolja a magával vitt kötél egyik végét, s miután fűrésszel mélyen bevágta a törzset, lejön, és társai a kö­tél másik végét húzva lerántják a fa befűrészelt felső részét. Veszélyes, már sok baelsetet előidéző tevékenység a hagyományos módon végzett fadöntés. Különösen a roppant erővel és robajjal lezuhanó faóriások okozhatnak súlyos rokkantságot, vagy halált. Ezért hangos, fi­gyelmeztető kiáltással figyelmeztetik erre társaikat a dőlés kezdetét ész­lelő fevágók: "vigyázz, dől!" Kisgyőr erdőiben a hosszan elnyújtott vigyázz! — kiáltást vágja el a zuhanás zaja. Mádai Gyula JEGYZETEK: 1. Erdészeti üzemtervek, Diósgyőr, 1887. Miskolci Állami Levéltár nr. 99. 2. Dr. Mádai Gyula: Ölfavágók, erdei munkások a Bükkben. Népi kultúra Borsod­ban (szakköri évkönyv, szerk. dr. Mádai Gy.) Miskolc, 1970. 13—29. 3. Beszterczey M.: Borsod vármegye mezőgazdasága. Vármegyei Szociográfiák V. Borsod vármegye, (szerk.: Csíkvári A.) Budapest, 1939. 17. 4. Gyűjtőterületem 7 helysége közül mindössze Ómassa telepes község. 5. 1964—1967. között: Bükkzsérc, Dédestapolcsány, Diósgyőr, Kisgyőr, Mályinka, Ómassa, Tardona. A jelen közlés alapja: Népi erdőgazdálkodás a Bükk néhány községében c. kéziratban levő doktori értekezésem Fadöntés c. fejezetének egyik részlete. Itt köszönöm meg dr. Gunda Béla professzor úrnak jelen írásom szíves lektorálását, s Bodó Sándor muzeológusnak hasznos tanácsait. 6. Bakó Ferenc és Lajos Árpád eredményei közismertek a bükki mészégetés, szén­égetés, fafaragás kutatásában, de a bükki erdőkitermelés és az ölfavágók élet­módja, hagyományvilága még feldolgozásra és publikálásra vár. További célom: a Bükk egészére kiterjeszteni a kutatást, s monográfiává érlelni a témát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom