A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 9. (Miskolc, 1971)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodgál Ferenc: Kovácsremekek, kovácscégérek

nos, a patkó készítőjére nincsenek adataink, de valószínűleg szerencsi mes­ter lehetett. Lengyel János mezőkeresztesi kovácsmester Miskolcon 1931-ben vég­zett patkolótanfolyamot. Az itt tanultak alapján 12 darab gyógypatkót készített igen szép kivitelben. Ezeket be is krómoztatta s műhelyében a falon őrizte. 1962-ben ezeket a múzeumnak megvásároltuk. Kb. 10 évvel ezelőtt a miskolci ócskapiacon egy igen alaposan elké­szített díszpatkót vásároltam. A patkó száraiba 3—3 szög volt, hátul pe­dig egy drótból készített támaszték. A krómozott patkóba tükörüveget vágtak, hátát pedig lemezzel fedték be. Készítője, akiről adatokat nem sikerült szereznem, borotválkozó tükörnek használta. Hasonló patkót ta­láltam 1960-ban egy kelet-szlovákiai kovácsmesternél is. Idősebb kovácsmesterek ma is emlegetik, hogy készítettek hasonló­kat, a tárgyak javarésze azonban elkallódott, vagy megsemmisült. II. A XVIII—XIX. században a kovácsműhelyek helyét tűzveszélyes voltuk miatt a helyi hatóság rendszerint lakóépületektől távol, a faluvé­gén, városvégén, esetleg víz mellett vagy kisebb tereken jelölte ki. A mű­helyeket azonban az idegen így is könnyen megtalálhatta, hiszen a ki­hallatszó üllő csengése mindenkit útbaigazított. Mindemellett a többi mes­terséghez hasonlóan szokásban volt a műhelyeknek a mesterséget jelké­pező cégérekkel való megjelölése. De nemcsak a kovácsműhelyeket, hanem 6. kép: Kovácscégér Borsod-Abaúj-Zemplén megye, 1840-es évek

Next

/
Oldalképek
Tartalom