A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)
MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sándor: Két miskolci céhbehívótábla és két névsortábla
lett megjelennek a rézből készült jelek is. Sőt ónból és bádogból készült behívótáblákat is használtak. A táblák kezdetben egylapúak voltak. Bemutatójuk szóban adta át az üzenetet. Az írásbeliség terjedésével az egylapú táblák hátoldalához pecsétviasszal röviden megfogalmazott tudósításokat rögzítettek, majd ezek a papírlapok később kis levélszekrénybe kerültek. A levélszekrénykével ellátott tábla a 19. század elején jelent meg Miskolcon. A miskolci behívótáblák formája érdekes módon korántsem olyan dúsan díszített, mint az az egész országban elterjedt volt [9]. Itt a formák, a díszítő vonalak leegyszerűsödve jelentkeztek. Formájuk kerek, ovális, vagy pajzs alakú, s a 19. század közepén már a csupán funkciójuknak megfelelő könyv alakú táblák lettek általánosan használtak. E helyütt a miskolci kötélverő és a kovács céhek behívótábláit mutatjuk be. Az előbbi céh táblája a Magyar Nemzeti Múzeumban 98/875. leltári szám alatt volt beleltározva, a második világháború alatt elveszett, fotója dr. Nagy László, volt veszprémi múzeumigazgató gyűjteményében maradt meg. Az utóbbi céh behívó jelének leltári száma a Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Gyűjteményében 58.410.1. [10] A kötélverők táblája sárgarézből készült, s az egylapú behívótáblák közül való. Pajzs alakú, kétkarélyos felső záródással. Felül a függesztő fül esztergált váza-formához kapcsolódik. Az előlapot körül vonaldísz szegélyezi. A tábla közepét egy vonalakkal keretezett téglalap alakú kép foglalja el: benne kötélverő mester jonókereken fonalat fon, az inas pedig ülve a kereket hajtja. A háttérbe házakat és fákat metszett a véső mester. A kép fölött olvashatatlan, alatta olvasható felirat: „Zeichen des Hhr Seiler Handwerks in Mischkoltz 1 '. A pajzs alsó csúcsát, az előlapon éppúgy, mint a hátoldalon, virág rajza díszíti. A behívótábla hátoldalán középütt korona alatt 1826-os évszám, két pajzsot tartó oroszlán, a pajzsban a kötélverők hagyományos emblémája: a szív mögött függőlegesen állított száltartó fa és a keresztbe fektetett két tekerő kampó látható. A pajzs alatt két mester áll, hónuk alatt fonálkészítéshez felkötött vikiivei (csepűvel). A tábla méreteit pontosan nem ismerjük, Miskolcon készült 1826-ban (1—2. kép.). A miskolci kovácsok táblája, amelyet 3. számú képünk mutat be, ugyancsak sárgarézből készült, s a levélszekrényes behívó jelek közé tartozik [11]. Formája pajzsra emlékeztet, felül kétkarélyos záródással. Itt kapcsolódik hozzá a kerek függesztő fül, melynél fogva hordták a táblát. Az előlapon minden oldalon a széltől 0,5—0,7 cm-re a formát követő vonaldísz van, külső oldalán mély pontok és rövid vonalak, belső oldalán pedig alul-felül felirat: „Fő Céh Mester Szép György Kis Céh Mester Kolonits Mátyás." A feliratok közé patkó, patafaragó, csípőfogó, lapos fogó, kalapács, érvágó és 1819-es évszám van bevésve. A tábla hátán nagy levélszekrény, mely szintén pajzs alakú, egy sarkon fordul, rögzítője horgas. Magassága a hordozógyűrűvel együtt 19 cm, legnagyobb szélessége 12 cm. Miskolcon készült 1819-ben. Múzeumunkba 1958-ban Megay Géza gyűjtötte be. A 19. században az írásbeliség terjedésével — mint ezt korábban már említettem — papírra vetve továbbították az üzeneteket. Melléjük sokszor névsort is csatoltak, amelyre a mesterek, vagy a tábla más vivője bejegyzéseket tettek: „Láttam", „Nincs hon", „Nem mehet", ilyeneket írtak igazolásul a papírra [12]. A miskolci múzeum őriz két, a 19. század második feléből való névsortáblát. Ezek megléte a korábbi szokásnak — annak tudniillik, hogy mesterek vitték tovább-tovább társaiknak a táblát — esetleg csak egyes céheknél (később ipartársulatoknál) történt megváltozásra enged következtetni. A névsortáblákra ugyanis a mesterek neveit írták fel, s az üzenetet közvetítő mesterlegény, vagy inas e névsor segítségével járta körül a céh, később az ipartársulat tagjait. Az egyik névsortábla 53.742.1. leltári számú, a miskolci gubás céhé, majd ipartársulaté
