A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

IN MEMORIAM - B. F.: Kóris Kálmán

Kóris Kálmán (1878—1967) A megyei múzeum megalapítóinak egyik legidősebb tagját veszítettük el. Munkássága egybeesett a múzeum hőskorával, az egyes tudományágak gyűjteményének megalapozásával. Kóris Kálmán Miskolcon született 1878. aug. 5-én. Középiskolai tanulmányait itt végezte, a néprajzi gyűjtésre az ösztönzést a Képzőművészeti Főiskola tanáraitól kapta. Apja, majd később a múzeum támogatásával kezdi meg a matyók néprajzi kutatását. Tulajdonképpen Istvánffy múlt század végi kutatásait folytatja, de elsősorban a matyók anyagi kultúrájával, szociális viszonyaival foglalkozik. Sok tárgyat gyűjt, rajzol, fényképez, jegyzeteket készít. Anyagát rendszerezi, kiállításokat csinál, előadásokat tart, szakfolyóiratokban publikál. Sajnos, mint tanár szülővárosában nem kapott állást, Pesten helyezkedett el, így csak a nyári szünidőket használhatta kutatásra. A század eleje óta részt vett a munkásmozgalomban, a Galilei Kör alapító tagja volt, szociológiai cikkeit a haladó társadalomtudományi folyóiratok közlik. 1918-ban a nemzeti tanács tagja volt, 1919-ben a Néprajzi Múzeum főigazgatójává nevezték ki. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe, majd a Szovjetunióba emigrált, s csak évek múlva tért vissza. Már a Szovjetunióban a magyarság eredetével kezdett foglalkozni, ezt a témát idehaza is folytatta. A felszabadulás után már idős ember, rövid ideig mint tisztviselő dolgozik, majd nyugdíjba vonul. Idős kora dacára is érdeklődött a régészet, néprajz eredményei iránt, s részt vett a tiszalöki ásatásokban is. Szülővárosa elfeledkezett róla, Budán élt Attila utcai lakásában. Magas kora ellenére szellemi frissességét megőrizte, cikkeket írt, memoárjait rendezte. 1967 februárjában halt meg, 89 esztendős korában. Értékes kéziratai, feljegyzései halála után a múzeumba kerültek, s feldolgozásra várnak. Emlékét sok értékes cikk, tanulmány őrzi, munkásságát a Herman Ottó Múzeum emlékkiállításon mutatta be. Kóris Kálmánban kiemelkedő tudású kutatót s a munkásmozgalom jelentős egyéniségét gyászoljuk. Kóris Kálmán művei: Matyóföldi tüzelők és szénatartók. Néprajzi Értesítő VI (1905), 249—263. Matyó kendermegmunkáló szerszámok. NÉ VIII (1907), 1—34. K. K. jelentése néprajzi munkájáról. A Borsodi-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület Évkönyve 1903/4. 22., 1904/5. 32., 1905—1906. 58—59. 1906—1907. 32—33., 36. 52—57. Jelentés a Borsod-Miskolczi Múzeum 1908., 1909., 1910. évi működéséről 5. 13— 15., 16—17. 22., 32. Jelentés a Borsod Miskolczi KME Múzeumi Osztályának 1911—1912. évi működéséről és a Borsod-Miskolczi Múzeum 1911—1912. évi állapotáról. 11. 22—23., 30—31. Adatok a magyar parasztság etnográfiájához. Szocializmus III. (1908), 282—287. A matyók építkezése. Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 35. vándorgyűlésének történeti vázlatai és munkálatai. 1912. 203. Az alföldi parasztság építkezésének szociológiai jelentősége. Huszadik Század. Próbakötet, é. n. 537—554., 788—790. A filológiai néprajz, u. o. A társadalomtudomány gyakorlati jelentősége a tömegnevelésben. Huszadik Század, 1919; aug.