A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

IN MEMORIAM - Saád Andor: Dr. Vértes László halálára

IN MEMÓRIÁM Dr. Vértes László halálára A Magyar Nemzeti Múzeum által kiadott gyászjelentésből tudták meg mis­kolci barátai, ismerősei és munkatársai, hogy dr. Vértes László, a történelem­tudományok doktora 1968. aug. 20-án hirtelen elhunyt. Dr. Vértes László a Ma­gyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményének vezetője volt, utóda nagyhírű elődének, dr. Hillebrand Jenőnek. Munkásságának híre messze túlterjedt hazájának határain. Világviszonylat­ban elismert tudósa volt szakmájának. Szegénysorból tisztán önerejéből, vas­szorgalmával küzdötte fel magát a legmagasabb tudományos fokozatig. Csilla­píthatatlan tudásvágya, hajszolt munkatempója aránylag korán felőrölte lát­szólag egészséges szervezetét. Tudományos munkásságának eredményeiről képet adni e rövid megemlé­kezés keretében csak fogyatékosan lehet. A miskolciak különösen sajnálhatják, hogy halála végleg elszakította őt városunktól. Magasba ívelő pályafutása a Bükk hegységben végzett kutatásaival kezdő­dött. Ide fűzték első, nagy teljesítményei. Az istállóskői barlangban végzett ása­tásai már megmutatták rendkívüli akaraterejét, kiváló szervező képességét. In­nen szállította el Baky Győző restaurátor és munkatársai segítségével — akik között a miskolci Megay Géza is szerepelt — azt a 80 mázsa súlyú rétegtömböt, amely magában foglalta a barlangban egykor tanyázó ősemberek egyik tűzhe­lyét az utókorra maradt állatcsontokkal és eszközökkel együtt. Csak az tudja ennek a vállalkozásnak nehézségeit felmérni, aki az istállóskői barlang fekvésé­vel tisztában van. A továbbiakban tisztázta az istállóskői barlang két kultúr­rétegének ősrégészeti hovatartozását és egyes szerencsés leletek segítségével párhuzamba tudta állítani ezt a két kultúrát a Szeleta-barlang régibb és újabb kultúrájával. Megállapította, hogy az istállóskői régibb kultúra az idősebb Sze­leta-kultúrával, a fiatalabb istállóskői kultúra a fiatalabb, fejlett Szeleta-kul­túrával nagyjában egyidős. A két barlang említett kultúrái azonban más-más gyökérből fakadnak. Már ekkor egész tudósgárdát szervez az ásatási anyag egyes részletkérdései­nek feldolgozására. A rétegtani, minerológiai, faunisztikai, tipológiai kérdések vizsgálatára a leghaladóbb módszereket alkalmazza, összeköttetéseket szerez külföldi intézményekkel a C. 14 vizsgálatok elvégzésére is. Ö maga Laisz alapvető kutatásait véve alapul, azt a hazai barlangok réteg­tani vizsgálatára alkalmazza, tökéletesíti. Sorba vizsgálja a barlangok rétegeit és a mészkőtörmelék, a lösz mennyiségi arányából, a szemcsenagyság és a szem­csék fizikai sajátságaiból, ásványi jellemzőiből értékes következtetésekre jut. A fenti tényezők összefüggést mutatnak a klímaváltozásokkal. Kandidátusi tud. fokozatát is ezzel a munkájával szerezte meg. Közben feltárta a Bükk hegység legrégibb emberi települési nyomait a Varbó melletti Lambrecht Kálmán-bar­langban. A kőeszközök tipológiájában is nagymester. Alkalmazza a hazai paleoliti­kum és mezolitikum anyagán Barnes és Kidder metódusát. Kimutatja, hogy az egyes kultúrák eszközei nálunk is jól megkülönböztethetők a pattintási ül. re­tusszögek tekintetében. Ráfekszik a matematikai statisztika elsajátítására és fel­használja annak elemeit a saját munkamódszerében. Ősrégészeti pályafutásának második nagy állomása volt a tatatóvárosi mous-

Next

/
Oldalképek
Tartalom