A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)
IN MEMORIAM - Saád Andor: Dr. Vértes László halálára
IN MEMÓRIÁM Dr. Vértes László halálára A Magyar Nemzeti Múzeum által kiadott gyászjelentésből tudták meg miskolci barátai, ismerősei és munkatársai, hogy dr. Vértes László, a történelemtudományok doktora 1968. aug. 20-án hirtelen elhunyt. Dr. Vértes László a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményének vezetője volt, utóda nagyhírű elődének, dr. Hillebrand Jenőnek. Munkásságának híre messze túlterjedt hazájának határain. Világviszonylatban elismert tudósa volt szakmájának. Szegénysorból tisztán önerejéből, vasszorgalmával küzdötte fel magát a legmagasabb tudományos fokozatig. Csillapíthatatlan tudásvágya, hajszolt munkatempója aránylag korán felőrölte látszólag egészséges szervezetét. Tudományos munkásságának eredményeiről képet adni e rövid megemlékezés keretében csak fogyatékosan lehet. A miskolciak különösen sajnálhatják, hogy halála végleg elszakította őt városunktól. Magasba ívelő pályafutása a Bükk hegységben végzett kutatásaival kezdődött. Ide fűzték első, nagy teljesítményei. Az istállóskői barlangban végzett ásatásai már megmutatták rendkívüli akaraterejét, kiváló szervező képességét. Innen szállította el Baky Győző restaurátor és munkatársai segítségével — akik között a miskolci Megay Géza is szerepelt — azt a 80 mázsa súlyú rétegtömböt, amely magában foglalta a barlangban egykor tanyázó ősemberek egyik tűzhelyét az utókorra maradt állatcsontokkal és eszközökkel együtt. Csak az tudja ennek a vállalkozásnak nehézségeit felmérni, aki az istállóskői barlang fekvésével tisztában van. A továbbiakban tisztázta az istállóskői barlang két kultúrrétegének ősrégészeti hovatartozását és egyes szerencsés leletek segítségével párhuzamba tudta állítani ezt a két kultúrát a Szeleta-barlang régibb és újabb kultúrájával. Megállapította, hogy az istállóskői régibb kultúra az idősebb Szeleta-kultúrával, a fiatalabb istállóskői kultúra a fiatalabb, fejlett Szeleta-kultúrával nagyjában egyidős. A két barlang említett kultúrái azonban más-más gyökérből fakadnak. Már ekkor egész tudósgárdát szervez az ásatási anyag egyes részletkérdéseinek feldolgozására. A rétegtani, minerológiai, faunisztikai, tipológiai kérdések vizsgálatára a leghaladóbb módszereket alkalmazza, összeköttetéseket szerez külföldi intézményekkel a C. 14 vizsgálatok elvégzésére is. Ö maga Laisz alapvető kutatásait véve alapul, azt a hazai barlangok rétegtani vizsgálatára alkalmazza, tökéletesíti. Sorba vizsgálja a barlangok rétegeit és a mészkőtörmelék, a lösz mennyiségi arányából, a szemcsenagyság és a szemcsék fizikai sajátságaiból, ásványi jellemzőiből értékes következtetésekre jut. A fenti tényezők összefüggést mutatnak a klímaváltozásokkal. Kandidátusi tud. fokozatát is ezzel a munkájával szerezte meg. Közben feltárta a Bükk hegység legrégibb emberi települési nyomait a Varbó melletti Lambrecht Kálmán-barlangban. A kőeszközök tipológiájában is nagymester. Alkalmazza a hazai paleolitikum és mezolitikum anyagán Barnes és Kidder metódusát. Kimutatja, hogy az egyes kultúrák eszközei nálunk is jól megkülönböztethetők a pattintási ül. retusszögek tekintetében. Ráfekszik a matematikai statisztika elsajátítására és felhasználja annak elemeit a saját munkamódszerében. Ősrégészeti pályafutásának második nagy állomása volt a tatatóvárosi mous-