A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - Kemenczei Tibor: Új régészeti leletek az aggteleki Baradla-barlangból

8 19 6 9 Üj régészeti leletek az aggteleki Baradla-barlangból Hazánk legnevezetesebb természeti kincsei közé tartozik az aggteleki Baradla-barlang. Hatalmas méretei, cseppköveinek páratlan látványa miatt méltán vált európai hírűvé. Azonban nemcsak a cseppkőképződmények változatos szépsége teszi nevezetessé a Baradlát, hanem földjének régészeti leletekben való rendkívüli gazdagsága is. A barlangban a régészeti kutatások már a múlt században megindultak. Az első leleteket 1831-ben találta meg Vass Imre [1]. Az ásatásokat 1876-ban Nyáry Jenő indította meg a barlang Csontház és Nagy Pitvar nevű részében. Őskori agyagedény-töredékeket, bronz, kő és csonteszközöket, valamint temetkezéseket talált [21. 1910-ben a Magyar Nemzeti Múzeum folytatta a feltárásokat, majd ettől kezdve 1953-ig minden évtizedben legalább egyszer volt ásatás a Baradlában [3]. A legújabb régészeti leletek 1966 tavaszán kerültek elő. A Hangversenyterem és Csontház nevű barlangrészekben betonjárdát építettek, villanyvezetéket készítettek, s a földmunkák során számos őskori edénytöredéket találtak. Ezek hasonlóan a korábban előkerült leletekhez, az újkőkorból és a bronzkor végéről, korai vaskor elejéről származnak. A gazdag vonaldíszítéssel ellátott edénytöredékek a barlang új kőkori lakosságának hagyatékai. A díszítés alapján két fajtát lehet köztük megkülönböztetni; vékonyfalú, sűrű párhuzamos vonalakkal díszített edénytöredékeket (1. kép 1—5.) és vastagabb falú, durvább készítésű darabokat ritkább vonaldíszítéssel (1. kep 6—12.). Az előbbiek közt sárga festésű darabot is találunk (1. kép 2.). míg az utóbbiak közölt bütyökdíszes (1. kép 10.) és kiöntőcsöves oldalrész (1. kép 12.) is van. A különböző típusú edénytöredékek más-más népcsoport hagyatékai. A finomabb díszítésű, kivitelű darabok a bükki kultúra népének kerámiaművességére jellemzőek, míg a durvább edénytöredékek a korábban az Alföldön élt, s a vonaldíszes edényeiről elnevezett népcsoportnak a Bükkben való letelepedését, s a bükki új kőkori lakossággal való keveredését bizonyítják. Az új kőkori ember településének nyomait a Baradla-barlangban a Csontház, Pitvar, Denevérág és Folyosó nevű barlangrészekben tárták fel. A számos edénytöredék, csont és kőeszközön kívül tűzhelyek, s az agyagban az akkori fából készült kunyhók karólyukai is előkerültek. 1929-ben pedig Tompa Ferenc a Csont-