A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

MEGYE- ÉS VÁROSTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Szinvavölgyi Oszkár: Adatok a diósgyőri vaskohászat történetéből 1868-ig

2, kép. Az 1810-ben épített és 1952-ben restaurált újmassai vasolvasztó. Herczeg I. felv. Az előírások ellen vétő munkásokat büntető műszakokkal, lefokozásokkal súlytották. Az 1810-ben épült új kohót — melyet ma tévesen „Üjmassai őskohó" néven emlegetnek 3 agyagból és homokból készült téglákból rakták (2. kép). Magassága elérte a 11 métert, hozzá öntöde, szénpajta, vaskőmérleg és pörkölő kemence tartozott. Minthogy a vízhiány továbbra is kísértett, Fazola Frigyes egyidejűleg megépítette a Garadna völgyzáró-gátját, mellyel egy 15 millió hektoliteres vízmedence a mai Hámori tó keletkezett. A napóleoni háborúk befejezéséig a gyárfejlesztő Fazola Frigyes gyártmányai európai hírűvé lettek. Elkövette azonban — akárcsak apja — azt a hibát, hogy jóhiszeműen ő is kiszolgálta a bécsi udvart, amely a háborút követő dekonjunktúra idején segítség helyett azt határozta el 1816ban, hogy felszámolja a diósgy őr-hámori vasgyár üzemeit. A gyár 70 részvényét eladásra kínálta fel, a munkások jórészét szélnek eresztette, Fazolát pedig Rónicra (ma Rhonec, Csehszlovákia) helyezte igazgatónak [7]. Hiába akarta megvásárolni a felemelt áru részvényeket, kérését elutasították, amikor pedig Rónicon új eljárásokat kezdett kidolgozni az acélgyártásra, az osztrák acélipar védelmében az alkalmazásukat betiltották. Végül megfosztják állásától, ekkor visszamegy Hámorba, s elvállalja a részvényesek érdekképviseletét. Anyja ha-