A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - K. Végh Katalin—Kemenczei Tibor: A múzeum új régészeti kutatásai

zés rendszere csoportos lehetett. Erre az mutat, hogy a gazdag női sír mellett helyezkedett el a szegényebb mellékletekkel ellátott többi temetkezés. A középkorból származó emlékek feltárásai közül a boldogkői vár ásatásáról már beszámoltunk a múzeum évkönyvében. Ezenkívül még nagyobb méretű ásatást végeztünk Tiszakeszin, az ún. százdi szigeten, amely valójában a Tisza árteréből kiemelkedő kisebb halom. Itt a felszínen nagy mennyiségű téglatöredék, kőtörmelék látszott. A feltárás során azt állapíthattuk meg, hogy a kutatott helyen középkori épület állt. Összefüggő alaprajz azonban már nem bontakozott ki, mivel a falakat a falu lakói évszázadok folyamán kitermelték. Az épület mellett nagy kiterjedésű, bolygatott középkori temető volt. Ezzel az ásatással sikerült végleg tisztázni a százdi apátság helyének kérdését. Az 1067. évből származó alapító oklevél ugyanis csak egy 1267-ben írt másolatban maradt fenn, s ezt többféleképpen értelmezve eltérő helyeken állapították meg a százdi apátság helyét. A mostani ásatás kétségtelenül bebizonyította, hogy középkori épület maradványai voltak a föld alatt, s ez Tiszakeszi határában rögzíti az elpusztult százdi apátság helyét. Miskolc középkori történetének megismeréséhez két régészeti adat járult hozzá. Diósgyőr Felső-Majláthnak nevezett részében csatornaépítkezés közben épületmaradványokra bukkantak. Az előkerült leletek a XVIII. századból származnak. Ezen a helyen állhatott akkor a diósgyőri pálos kolostor. Tapolcán az Anna-szálló előtt csatornázási munkák során 1,5—2 m mélyen vastag kőfalat találtak. Belőle egy XV. századi cserép került ki. A fal mellett csontvázak voltak. Mindezek a középkori tapolcai apátság emlékét őrzik. 1962 óta három középkori pénzlelet is előkerült a megyében. Pamlényben 95 db ezüsttallérra bukkantak, amelyeket 1677-ben rejtettek el, míg Hernádpetriben két XVII. század első feléből származó, 221 és 412 db ezüstdénárt tartalmazó pénzleletet találtak. Az előbbiekben nem említettük meg az 1962—68-ban előkerült leletek mindegyikét, hanem csak a jelentősebbekről számoltunk be. Ezalatt összesen 127 helyről jutott be a miskolci múzeumba több-kevesebb régészeti leletanyag. Ez a szám azonban nem jelenti azt, hogy ténylegesen ennyi is került a föld felszínére. Jó, ha minden második leletről értesítették a múzeumot, bár ez az arány a jelentősebbeknél (bronz kincsek, temetők) jóval kedvezőbb. Ebből következik, hogy megyénkben a régészeti munka fő célja továbbra is mindent megtenni annak érdekében, hogy a leletbejelentések száma növekedjen, azaz minél kevesebb régészeti lelet pusztuljon el. Széles körben kell tudatosítani a régészeti emlékek történeti jelentőségét, bejelentésük törvényileg előírt kötelező voltát. Az építkezések földmunkáinál régészeti objektumok felszínre kerülése, s utána feltárása esetleges. Gyakran évekig nem kerül elő valamelyik korszak emlékanyaga, másokra pedig rövid idő alatt többször is rábukkannak Ezért nem elegendő csupán leletmentő ásatásokat végezni, hanem az egyes történeti kérdések megoldására tervásatásokat kell indítani. Mivel a múzeum régészeti kutatásokra fordítható kerete korlátozott, azt elsősorban leletmentésekre kellett fordítani. Tervásatást is csak egy helyen, Gelejen végezhettünk, ahol bronzkori temetőket tártunk fel. 1965-ben elkészítettük a megye régészetileg védendő területeinek jegyzékét. Minden ismert lelőhelyet megtekintettünk, s ezekből jelöltünk ki 58 őskori települési helyet, földvárat, halmot, középkori kolostort, templom és várromot, amelyeket telekkönyvileg is védetté nyilvánítattunk. Ezeken a területeken csak a múzeum előzetes engedélyével lehet bármilyen földmunkát végezni. Tervezzük, hogy a régészeti védett területekről szintvonalas térképet készítetünk. Ásatás ezeken belátható időn belül nem lesz, kivéve, ha valahol országos fontoságú építkezés kezdődne. Ezért fontos, hogy mai állapotuk rögzítve legyen,