A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 8. (Miskolc, 1969)

RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - K. Végh Katalin—Kemenczei Tibor: A múzeum új régészeti kutatásai

5. kép. Középsőbronzkori temetkezés Gelejröl csontváz csak térdig volt meg, s mellette egy medencerész, s zsugorított helyzetben levő lábcsontok voltak. Viszonylag nagy százalékarányban kerültek elő jelképes sírok, amelyekben csak edények voltak. Ezek valószínűleg a távolban elhunytak emiekét őrizték. Ugyanennek a középsőbronzkori népcsoportnak temetkezései előkerültek Mezőkeresztesen és Csincsetanyán is. A későbronzkor kezdetén, i. e. 1400 körül a mai Cseh-Morvaország területéről Szlovákián át harcias törzsek törtek be a Kárpát-medencébe. Legyőzték az itt élt földművelő népeket, elűzve őket telepeikről. A régészeti kutatás ennek a népmozgásnak lefolyását, történetét csak az utóbbi időkben kezdte el tisztázni. Ezért fontosak a megyénk területén ebből a korszakból napvilágra került emlékek. Tiszakeszin, a Szódadombon a nyugatról bevándorolt népcsoport, az. ún. halomsíros kultúra népének településrészlete és egy sírja került a napvilágra. A telep jóval szegényesebb volt, mint a korábbi földművelő népé. Nem boronaházakban laktak ott, hanem gödörkunyhókban, s földművelés helyett az állattenyésztés lehetett a fő foglalkozási ág. A tiszakeszi későbronzkori temetkezés pedig agyagurnában elhelyezett hamvakat tartalmazott. Ilyen temetkezéseket tártunk fel Deteken és Halma j on is. Az urnákat tállal borították le, s melléjük kisebb edényeket is helyeztek a sírba. Gyakran az urnákban, a hamvak tetején feküdtek a halott ékszerei, bronzkarperecek, tűk, gyűrűk, csüngők. Gel ej en 130 urnatemetkezést tártunk fel, amelyek a későbronzkor utolsó időszakában élt népcsoport hagyatékai. Ónodon és Sajószentpéteren a bronzkor végéről és a korai vaskor elejéről tártunk fel településmaradványokat. Mindkét helyen sajnos a homokbányászás már elpusztította a leletek jó részét. Sajószentpéteren azonban sikerült egy négyszög alakú gödörház maradványát megtalálni. Ennek egyik sarkában tűzhely is volt. A bronzkor végén, korai vaskor elején Észak-Magyarország területe KözépEurópa egyik legjelentősebb bronziparával rendelkezett. Nagy öntőműhelyek működtek itt, amelyek amellett, hogy helyi használatra is jelentős számban készítettek bronz eszközöket, fegyvereket, ékszereket, akkor távolinak számító területekre, így a mai Cseh-Morvaország, Délkelet-Lengyelország, Észak-Jugosz-