A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

IN MEMORIAM - Vrbovssan M.: Kelet-Szlovákia táj- és honismereti évkönyvéről

presovi kerületben 1940—1950 között csak egyetlen tájmúzeum volt Bardejovon (Bártfán). Ezekben az időkben tehát úgy kellett irányítani az országos múzeumi és népművelési politikát is, hogy ezt a komoly hiányt mielőbb betöltsék. Ideirányították a legtehetségesebb muzeológusokat. Valamennyien a tőlük telhető módon részt is vettek ebben az építőmunkában. Az 1950-ben kerületi múzeumként alapított presovi múzeum 1958-ban meg is nyitotta kiállítási termeit a látogatók számára. Hátra volt még a megkezdett tudományos munka tervszerű folytatása, valamint a kutatások megszervezése. Hogy ez a munka minél könyebben haladhasson, a presovi kerületi múzeum gondjára bízták az 1959-ben létrehívott Nővé Obzory táj- és honismereti évkönyv rendszeres megjelentetését, szerkesztését. Ennyit kell tudnunk az évkönyv keletkezéséről. Az évkönyv I. kötete kizárólag a presovi kerületi múzeum és a közigazgatási terület táj- és honismereti problémáival foglalkozik, öt rovata van: általános rész, történettudományi tanulmányok, néprajz, természettudományi közlések és a kulturális rovat. A kötet első rovatában a következő tanulmányokat és beszámolókat találjuk: S. Cepela beszámolóját a presovi kerület kulturális és népművelési helyzetéről, de egyúttal rámutat a cikk a legközelebbi feladatokra is, amelyek megoldásra várnak. Leno Ondrej írása kiegészíti az előbbi beszámolót. Azt a állapotot rajzolja meg, amely a kulturális forradalom előtt uralkodott. Talán sorrendileg a két cikket jobb lett volna egymással felcserélni. A kötet egyik legkiemelkedőbb tanulmánya dr. O. R. Halaga főlevéltárosnak a „Táj- és honismeretről és annak társadalmunkban való szerepéről" szóló írása. Kosi ce főlevéltárosának a tanulmányán látszik, hogy a szerző alaposan áttanulmányozta az idevágó szakirodalmat. Stílusa könnyű és élvezhető és ez a külön értéke úgy a nagyközönség, mint a szakemberek számára is közelségbe hozza a megírt összefoglalást. Megállapításai korszerűek és ideológiai szempontból is elfogadhatóak. Halaga tanulmányát egészíti ki E. Konëek — a múzeum akkori igazgatójának — a beszámolója „Táj- és honismereti munkák a preSovi kerületben" címmel. Röviden összefogja az addigi eredményeket, majd rátér á kerületi múzeumnak táj- és honismereti munkálatainak ismertetésére. A múzeum tudományos dolgozói (természettudományos, régészeti, néprajzi, történeti és legújabbkori kutatói) járásról-járásra, évekre átgondolt és megállapított terv szerint komplex-kutatást végeztek, külső munkatársakat toboroztak, gyűjtöttek, fényképeztek, műemlékvédelmi munkát folytattak. Sajnos a megkezdett munkát technikai okok miatt nem fejezhették be, pedig ez igen kívánatos lett volna. Kisebb járási központokon helyi múzeumokat szerveztek. így létesült a kerületben Michalovcén, Sabinovban, Medzilaborcén helyi, járási múzeum. E múzeumok számára múzeumbaráti köröket is létrehoztak. A történettudományi rovatban több — magyar szempontból különös — figyelmet keltő tanulmányt találunk. Legelső helyen kell megemlítenünk Snincák J.-nek, a presovi múzeum történészének tanulmányát „A Szlovák Tanácsköztársaságnak 1919. június 16-án történő megalakulása" címmel. Írója részletesen foglalkozik az első világháború előtti Magyarország gazdasági és politikai helyzetével, s csak ezek után tér rá az ugyan regionális jellegű, de mindenképen nagyjelentőségű keletszlovák forradalmi megmozdulás leírására. Hiteles forrásmunkákra, még élő-szemtanúknak a vallomására támaszkodik. Figyelemre méltó a Magyar Tanácsköztársaságra utaló kapcsolatok számbavétele is. Ez az anyag különösképen mutatja, hogy a kutatásokban nem szabad izoláltan, egymaguhkban foglalkozni az-egymással összefüggő eseményekkel. Ezt a tanulmányt kiegészíti Vico F. rövid beszámolója, amelyben az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság visszhangját méltatja a kárpátaljai ukrán lakosság körében.