A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

MÚZEUMTÖRTÉNET - Zsadányi Guidó: A miskolci múzeum képtára

tárát tervszerű vásárlásokkal egészítse ki. Így az anyagon erősen meglátszik, hogy túlnyomórészt ajándékozás folytán került a gyűjteménybe, az ajándékozásra kerülő tárgy megválasztásánál ,a múzeumnak rendszerint semmi szerepe nincs és ez az esetlegesség viszont nagymértékben befolyással bír az anyag alakulására. Sajnos képtárunk messze elmarad más nagyobb vidéki városok képtárai mellett, minőségben éppen úgy, mint mennyiségben. Gondoljunk csak a világhírű alkotásokat is őrző debreceni múzeum képtárára, vagy a csupán 1500 grafikai lappal rendelkező pécsi múzeumi képtárra. De éppen így említhetnénk Szeged, vagy Eger múzeumának képtárát is. E számok egybevetése nem vigasztaló. Le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a korábbi évtizedek anyagi korlátai és talán az érdektelenség is megakadályozták egy jelentősebb képtár létrejöttét. Hiányzott persze a mecénás is, akinek adománya megalapozhatta volna a gyűjteményt. A gyűjtemény fejlődése szempontjából lényeges változást hozott az 1955-ös év. Az I. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás anyagából a Népművelési Minisztérium vásárolt és ennek egy részét a múzeumnak adta. Ez ismétlődött a későbbi országos kiállításoknál is. Az utóbbi időben pedig Borsod-AbaújZemplén megye Tanácsa — a múzeum felügyeleti hatósága — is átadja a vásárolt műtárgyak egyes jelentősebb darabjait. így jutott a képtár például az Ï. Grafikai Biennale néhány értékes lapjához is. Ugyancsak igen jelentős gesztus volt Kmetty János Kossuth-díjas festőművész, Miskolc szülötte részéről, aki legutóbbi fővárosi kiállítása anyagából 30 festményt, illetve grafikát ajándékozott a múzeumnak. Kmetty János példáját több művész (Barczi Pál, Kunt Ernő, Lenkey Zoltán, Lukovszky László, Mazsaroff Miklós, Palcsó Dezső, Seres János és Vati József) is követte. A múzeum 1962-ben befejezett belső rekonstrukciója során a képanyag jelentős részének teljesen korszerű tárolását biztosítottuk. Ugyancsak megtörtént az összes festmények megfelelő tisztítása és a leltár revíziója is. A képtár anyagából elsőnek (1962 októberében) Kmetty János adományát állítottuk ki. 1963 januárjában pedig bemutattuk a két legnagyobb teremben és a folyosókon képtárunk legszebb darabjaiból (35 festményből és 31 grafikából) álló anyagát. Kiegészítésül néhány képet (így Cs. Nagy András: Erdei szállítás című olajképét és Kunt Ernő 4 grafikáját) Miskolc város Tanácsa bocsátotta rendelkezésünkre. A magyar festészet reprezentánsai (Barabás Miklós, Fényes Elek, Réti István, Szinyei Merse Pál, továbbá Bernáth Aurél, Domanovszky Endre, Kmetty János, Hincz Gyula) mellett bemutattuk a miskolci művészek jelentősebb alkotásait is. (Latkóczy Lajos, Halász-Hradil Elemér, illetve Feledy Gyula, Kunt Ernő, Lukovszky László, Cs. Nagy András, Tóth Imre és Vati József műveit.) A kiállítás jól megvilágította a képtárunk struktúrájából eredő nehézségeket, illetve ezek megoldását is. Mindenekelőtt feltétlenül fokozni kell a képzőművészeti anyag gyűjtésének ütemét, meg kell határozni a képtár gyűjtési körét és végül biztosítani kell az e feladatok megoldásához szükséges anyagiakat is. Ez az első kiállítás az érdeklődést kétségtelenül felkeltette. Sajnálatos, hogy múzeumunk rendkívül szűk kiállítási adottságai mellett — az állandó kiállítás elkészítése miatt — a képtár kiállításának megismétlésére előreláthatólag évekig nem kerülhet sor. Célszerű és hasznos lenne viszont ezt a periódust a gyűjtemény anyag megfelelő bővítésére felhasználni és tervszerűen felkészülni egy következő, például a miskolci képzőművészet fejlődését bemutató, kiállításra. A gyűjtést az általános művészeti értékkel bíró alkotások mellett elsősorban a múlt és a jelen helyi (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és miskolci) mű-