A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

MEGYETÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - K. J.: A Herman Ottó Múzeum állandó kiállítása

és a kelta kort a múzeum régi, de igen szép anyagával tudjuk vázlatosan bemutatni. Az őskort felváltó római és népvándorláskor emlékei nem alkalmasak egy szélesebb körű összefüggések megelevenítésére, csupán egy-egy területre, népre jellegzetes leletként tudjuk kiállítani ezeket. Hasonló a helyzet a honfoglaláskorral is, bár itt a kevés anyagot, mintegy a kenézlői temető térképéből levetítve, a honfoglalók nagycsaládi temetkezési rendjének megfelelően lehet csoportosítani. '• A középkor megelevenítése, megfelelően az egyre tágabb körből származó emlékeknek, természetesen egyre sokrétűbb, mint a megelőző koroké. A kiállítás korai középkori szakasza egyaránt kiterjed az Árpád-kori szegényes köznépi viselet, a kerámiaművesség emlékein, az imolai vasműveken át egészen a román kori (Karcsa, Szalonna, Noszvaj stb.) és gótikus (Miskolc-avasi, sárospataki, zubogyi) templomok stb. bemutatására. A középkori magyar falu mindennapi életének érzékeltetésére a Muhi pusztai ásatásoknál előkerült leletanyagot használtuk fel. A különböző tárgyak kiállítása témakör szerint van csoportosítva (fazekasság, kovácsművesség stb.). A középkori várak közül, jelentőségének és az onnan napvilágra került gazdag anyagnak megfelelően, a legnagyobb teret a diósgyőri vár kapta. A vár életének egy-egy időszaka szerint tagolva került kiállításra az anyag (Árpád-kori, Anjou-kori vár, XV. század, XVI. század első fele, a XVI. század közepétől a XVII. századig). Az egyes vártörténeti szakaszokat a vár megfelelő időszakából való modellje és ábrázolása vezeti be, s e köré kerülnek az azonos korú emlékek, funkcionális elrendezésben. A kisebb várakat — leletanyag híján — tablón, fényképeken, rövid történetükkel mutatjuk be. Csupán a szuhogy—csorbakői és a szendrői várból lehetett emlékeket kiállítani. A középkor későbbi szakaszában és még inkább az új- és legújabb korban, vázlatosan, egyes fontosabb — elsősorban olyan jelenségekkel tudtuk érzékeltetni a fejlődést, melyhez a tárgyi anyag is rendelkezésre állt. A középkort, a már említetteken kívül egy — az utakat, az ipart, a fontosabb építményeket is feltüntető — térképpel is szemléltettük. Miután két felsőmagyarországi bányaváros (Rudabánya és Telkibánya) megyénk területén volt, külön tárlóban mutatjuk be a középkori bányászat emlékeit. Ugyancsak bemutatjuk a hírneves rudabányai vasajtót is, mely a rudabányai templomból került a múzeumba és a XIV. századi magyarországi vasipar remeke. A kiállítás újkori részét megelőzően foglalkozunk a megye legfontosabb települése: Miskolc fejlődéstörténetével. Térképen mutatjuk be a város területi fejlődését a XV. századig. Mellette a város belterületén talált és kormeghatározó jelleggel bíró leleteket, a sötétkapui, a színházi és a Széchenyi u. 21—23. sz. telken végzett ásatások fontosabb eredményeit. Külön tárlóban kapott helyet a reformáció korából származó emlékanyag. Ismeretes, hogy megyénk a reformációban — kezdettől fogva — jelentős szerepet játszott. Bemutatjuk a Károli Gáspár-féle vizsolyi Biblia első kiadását és utalunk a reformáció kezdetben kibontakozó antifeudális tendenciáira is. (Szkhárosi Horváth András és Tolnai Dali János megyebeli működése). A török világ írásos emlékeit (török basák sarcoló és fenyegető levelei stb.), a végvárak megyei hálózatát és tárgyi emlékeit is kiállítjuk. Elsősorban a szendőri várból származó leleteket. Köztük fegyvereket. A kuruc-mozgalmak a megye területén jelentősek voltak. Korabeli ruhákat, fegyvereket és használati tárgyakat mutatunk be ebből az időből. Az ellenreformációt egyik jelentős alakjával, Kelemen Didák és a miskolci