A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 7. (Miskolc, 1966)

Árokszállásy Zoltán: A természettudós Herman Ottó

Herman Oltó lillafüredi villája kertjében. Fénykép, 1905. vényt növénytől, állatot állatéi, valamennyit a földtől, az évszakoktól a légtünetektől elválasztanunk nem lehet." Milyen tisztán látta a természettudományok és a társadalom haladásának összefüggéseit is: „Vakoknak kellene lennünk, hogy ne lássuk a természeti tudományok roppant nyomását a társadalom állapotára. Valóban úgy van az, a mint Kossuth Lajos mondja ' a természettudományok napról-napra határozottabban uralkodnak az emberiség sorsa felett és adnak irányt és szabnak törvényt jövendőjének.' És e nyomás ellenállhatatlan hatalma az igazságban rejlik, mely ma éppen a természettudomány legsajátosabb érdeméből, a gőz, a villámszikra szárnyain végzi pályafutását, a nagy missióját, a föld körül. A midőn azok a Darwin, Tyndall, Michelet, Vogt, Virchow, Agassiz, s még ki tudja hány, nagynevű emberek kilépnek dolgozó szobáikból, egymás mellett — néha egymás ellenében — a nép nyelvén törnek lándzsát a tudomány tételeiért, akkor ez az idők jele. Jól tudják ezek, hogy a tudomány hatalma nem szabadalmazott fórumok elismerésében, hanem abban rejlik, hogy az általa megállapított igazság áthatja a társadalmat. És ez a „művelődési harc", melynek nem az a végcélja, hogy az iga folytonosan cseréltessék, hanem az, hogy a való igazság által megszabadított szellem a szó legnemesebb értelmében szabaddá tegye a társadalmat is."